HVG, 2014. március 1.
Az ukrán helyzettel foglalkozó összeállításukhoz szeretnék kiegészítést fűzni. Az Ukrajna nyelvi megosztottsága című ábránál is jobban segíthette volna az ellentmondásos kijevi képlet megértését egy, a publikáltnál korábbi olyan térkép, amely a 400 éven át fennmaradt (1385–1795) lengyel–litván államot ábrázolja. E térkép jól érzékeltetné, hogy az ország nyugati felének többsége miért is nem tartozik az orosz nyelvű lakossághoz. Az a térkép, amelyet önök közöltek, nagyjából száz esztendeig volt csak érvényes, és inkább a mai sztereotípiát erősíti, mely szerint Ukrajna az orosz befolyási övezet része. A mai orosz államiság elődjének egyébként a Kijevi Rusz államot szokás emlegetni, pedig Kijevet a „népvándorlás” és az utána jövő tatár hódítások szinte teljesen megsemmisítették. Később a litván, majd a lengyel–litván birodalom része lett. Más kérdés, hogy az önök által közölt térkép igazolására is tudok történetet kapcsolni. Egyszer Kijev főutcáján, a Hrescsatikon sétáltam egy tatár–lett származású, a Szovjetunióból hazánkba költözött kollégámmal. Nézve a körülöttünk látható feliratokat, ő egyszer csak megjegyezte: úgy érzi magát, mintha az egészet egy nagyon rosszul tanuló diák írta volna. Minden felirat oroszul van, de ezernyi helyesírási hibával. Mert – szerinte – mindössze ennyi a különbség az orosz és az ukrán nyelv között.
KOVÁCS ISTVÁN
(KECSKEMÉT)
