HVG, 2014. március 22.
Gondban vannak Putyin itthoni „ölebei”, a kormányzó kaméleonpárt vezetője negyedszázada, az 1989-es Nagy Imre-temetésen még bátran küldte el a már távozni készülő oroszokat, 1990-ben pedig még azt sugallta híveinek, hogy hallgassanak a szívükre, és a párt a brezsnyevi nyelves csók gúnyolásával plakátozta magát. Az utóbbi években viszont rájöttek, hogy a demokrácia fölszámolásában a Nyugat nem partner (cöfögték is: „Nem leszünk gyarmat!” – legalábbis nem „Brüsszel gyarmata”). Így nagyszabású keleti nyitást vizionáltak, azeri baltás hitellufival és most a 10 évre titkosított paksi szerződéssel, amelyet szinte minden szakember korainak, fölöslegesnek és előnytelennek tart. 2008-ban az ellenzék vezéreként Orbán még azt mondta a tervezett Déli Áramlat gázvezetékről folyó tárgyalásokról, hogy „a magyar kormány puccsot hajt végre saját népe ellen, ha titkosított szerződést ír alá, ami hosszú távra meghatározza az ország energiaellátását”. Érdekes módon az első Orbán-kormány megbízatásának vége felé írták alá az ugyancsak titkosított Gripen-szerződést, amit csaknem minden szakember ugyancsak előnytelennek tartott, de az F–16-osokra szóló javaslatot, hogy, hogy nem, Orbán és szűk köre meglepetésre Gripenre változtatta. Csak hát akkor nem a Fidesz által sokáig szidott „nagy medvével”, hanem a számos országban – kivéve persze nálunk – korrupcióval gyanúsított svéd konzorciummal lehetett üzletelni. Most majd milyen molinóval vonulnak fel a jámbor tömegek, talán hogy „Legyünk orosz gyarmat!”? S a bátor keleti nyitást miként magyarázzák meg maguknak és elvtársaiknak? Talán úgy, hogy mi nem Európát, hanem Putyint választjuk, aki a nemzetközi jogot durván felrúgva visszaannektálta a Krímet?
MÁRTONFFY DÁNIEL
(BUDAPEST)
