HVG, 2014. január 4.
Mindennél fontosabb területet tárgyal cikkük. Ma egy ország felemelkedése nem elsősorban a méretének és természeti adottságainak függvénye, hanem egyre inkább lakóinak szellemi teljesítménye határozza meg. Minden adat arra utal, hogy az utóbbi évtizedekben jelentős lépéshátrányba kerültünk, holott Magyarország számára végképpen ez az egyedüli kiút. Nagyon fontosnak tartom a játékot az oktatásban. Játékosan szerintem jobb és könnyebb tanulni. Államilag dotálni lehetne olyan társasjátékokat, mint amilyen gyermekkoromban a Világutazók című volt. Kiterített világtérképen kellett összegyűjteni célállomásokat. Azóta is onnan tudom, hol van Brisbane vagy Recife. Ugyanez magyar térképen is elképzelhető. Az Élve fogd el játék az öt földrész számtalan állatfaját kérte összevadászni világtérképen elhelyezett pozíciójukból. Ha három dobókockával kellene játszani, akkor a két fekete összegéből kellene kivonatni a fehér értékét, vagy a különbségüket megszoroztatni azzal, és két tantárgyat sajátítana el a gyerek. A szójáték (ma Scrabble) majdhogynem iskolai tantárgy lehetne. Kombináció, kétdimenziós látás, helyesírás-tanulás és az eredménynél szorzott elemek összeadása folyik benne. Sajnos a mai kisiskolások otthon lövöldözősen gyilkolnak és szörnyeket kergetnek. Ez is kell, de ezzel nem alapozhatjuk meg a jövőjüket. A képernyőfüggő gyermektársadalom túlontúl kevés ismeretterjesztő műsort láthat a tévében. Ez lenne a közszolgálati televíziók fő feladata. Még az elértéktelenedett képesítéseket szerzett felnőtt-társadalom is pótolhatná a hiányosságait. Ilyen műsorok szórására a kereskedelmi adókat is kötelezném. Az iskolák hatalmas színvonalkülönbségeit enyhíteni lehetne a tantárgyak teljes egészét bemutató tévén, neten elérhető, csúcsszínvonalú előadást tartalmazó színes, látványos magyarázatot nyújtó sorozatokkal.
KUBINSZKY JÁNOS
(SOPRON)
