HVG, 2014. április 12.
Eddig azt hittem, ha sok mindenben nem is értek egyet azzal, amit a HVG-ben olvasok, legalább egy nyelven beszélek kedvenc lapommal. Most kicsit elbizonytalanodtam egy Vélemény-cikkük kapcsán, amit nem külső szerző, hanem a lap egyik vezető szerkesztője írt. „Egy ország nem attól válik kereszténnyé, hogy hányan vallják magukat hívőnek – a legutóbbi magyarországi népszámlálás ebből a szempontból kifejezetten lesújtó képet mutat –, hanem attól, hogy a polgárai mennyiben munkálkodnak a közjó és egymás javára.” Mit jelent a gondolatjelek közötti mellékmondat? Lesújtóan sok vagy lesújtóan kevés ember vallja magát hívőnek e hazában? Engem speciel egyik se sújt le, a hívők aránya társadalmi tény, eddig azt képzeltem, hogy ehhez a HVG-nek sem fűződik érzelmi viszonya. De persze látom a szövegösszefüggésből, hogy a szerzőnek igen (őt lesújtja, hogy kevés a hívő keresztény). Pedig őszintén szólva, újságolvasóként nem vagyok kíváncsi rá, hogy a HVG szerkesztői hívők-e, milyen istenben hisznek, és mennyire mélyen. Az idézett mondat harmadik harmada se piskóta: attól válik kereszténnyé „egy ország”, hogy a „polgárai mennyiben munkálkodnak a közjó és egymás javára”? Most tekintsünk el attól, hogy kereszténnyé válik-e egy ilyen jófajta munkálkodástól a mohamedán Irak, Indonézia vagy Líbia – maradjunk idehaza. Ha netán ateisták, muszlimok, buddhisták munkálkodnak a köz és egymás javára, ők is keresztényebbé teszik Magyarországot? (Képünkön Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszél a fasori református templomban Budapesten).
FELSŐÖRSI PÉTER
(BUDAPEST)
