HVG, 2014. július 12.
Gyöngyösi László 1901-es jóslata, miszerint „A walesi bárdok rezgésbe fog hozni minden magyar szívet, míg csak egy magyar is élni fog a földkerekségen”, teljes mértékben bevált, a ballada hatása ma is töretlenül érvényesül. Amit valójában hozzáfűzni szeretnék Murányi Gábor érdekes írásához, az annak a sajnálatos ténynek a szóvá tétele, hogy ismereteim szerint a ballada két szövegváltozatban is előfordul. Márpedig a kettő közötti eltérés igen jelentős. Ma már szinte az összes elérhető kiadásban ez a szövegrész szerepel: „Itt van, király, ki tetteidet / Elzengi, mond az agg;”. A másik változat szerint: „Itt van, király, ki tettidet / Elzengi, mond az agg;”. Utóbbiban a „tettidet” szó kifejezetten rosszalló értelmű, az inkább pozitív „tetteiddel” szemben. (Ráadásul a „tetteidet” „ei” hangpárja a jambikus versmérték zavaró megbontását okozza.) A második változat olyan balladagyűjteményben van meg nálam, ami még a Monarchia idején jelent meg, Riedl Frigyes előszavával. Ami azt illeti, Latinovits Zoltán lenyűgöző A walesi bárdok szavalata ugyancsak örök időkre szól minden magyarnak. Bárki elérheti az interneten. Ebben is a jambikus „tettidet” hangzik el, csakúgy, mint Sinkovits Imre előadásában. Végezetül, úgy gondolom, hogy a ballada kiemelkedő fontossága folytán érdemes lenne egyszer s mindenkorra hivatalosan is eldönteni, hogy a két változat közül melyik maradjon érvényben. A döntés természetesen az irodalomtudósokra tartozik.
SZIRAY JÓZSEF
(BUDAPEST)
