HVG, 2014. augusztus 16.
Milliárdos ügyvédüzlet felcím alatt közölt írásukban azt olvasom, hogy az induló devizahitelperekben a magyar államot képviselő ügyvédek 38 ezer forint „maximált” óradíjban részesülnek. Szerzőjük szerint ez körülbelül a fele annak, amit „ugyanezen munkáért” az ellenoldal ügyvédei a bankoktól kapnak. Természetesen nem kívánok ügyvédkollégák zsebében turkálni. Lassan három évtizedes magyar és külhoni tapasztalat alapján azt gondolom, hogy zömében olyan színvonalú munkát kap egy ügyfél, amilyet megfizet. Mégis három megjegyzést tennék. A másik oldal ügyvédei által elszámolt közel kétszeres óradíjak kalibrálása nem egy esetben eltúlzott. Van olyan magyar nagybank, amely a felét sem fizeti az egyik legkvalifikáltabb ügyvédnek. A külföldi tulajdonban levő bankok is bonyolultabb díjazást kötnek ki, s nem egy esetben maximált az elszámolható órák száma. Nyilván sok múlik azon, hány órát tölt majd el egy ilyen üggyel egy ügyvédi iroda. Mivel a bankok erőteljesen elemzik majd korábbi általános szerződési feltételeiket és üzletszabályzataikat, már ezen, több száz oldalra rúgó anyag elolvasása és feldolgozása is 40-50 órát vehet igénybe az alperesi oldalon. Az ügy teljes időigénye pedig akár 500 óra is lehet első fokon, és további 500 óra a felülvizsgálati szakaszban. A 38 ezer forintos óradíjat én a kirendelt védőügyvédek számára hatóságilag megállapított óradíjjal vetném össze. Ennek összege nemrég emelkedett 3 ezerről 4 ezer forintra. Akik valóban rászorulnak arra, hogy megfelelő jogi képviselőjük legyen, azok tehát ennyit érnek a korábbi és a jelenlegi igazságügyi kormányzat számára. És itt is igaz, hogy olyan munkát kapnak, amilyet – az állam zsebéből – megfizetnek.
HANÁK ANDRÁS
(BUDAPEST)
