Lengyelország kap elsőként helyet az EU hierarchiájának felső régiójában a kelet-közép-európai tagok közül azzal, hogy Donald Tusk lesz az Európai Tanács elnöke. Az 57 éves lengyel kormányfő valóban Európa egyik erős embere lehet, ha december 1-jén a távozó belga Herman Van Rompuy helyébe lép, miután az EU állam- és kormányfői a hétvégi rendkívüli csúcstalálkozójukon egyhangúlag kiválasztották a posztra. Kétségtelen érdemei mellett – Tusk jó ideje a régió legnagyobb presztízsű politikusa Brüsszelben és a többi tagállam fővárosában – talán kicsit azért is, hogy az ukrán válságban Moszkvával szemben a kemény vonalat képviselve ellensúlya legyen az oroszok iránt sokkal megértőbbnek tartott Federica Mogherini olasz külügyminiszternek, aki a külügyi főképviselő lesz.
Tusk brüsszeli sajtóértekezletén is kiderült, hogy angoltudásban kihívásokkal küzd – meg is ígérte, hogy gőzerővel tanulni kezd –, s az EU másik fontos nyelvén, franciául egy kukkot sem tud, németül viszont már a szülői házban kiválóan megtanult. 1957-ben ugyanis Gdanskban, egy ács és egy ápolónő gyerekeként annak a szláv eredetű kasub nemzetiségnek a tagjaként született, amelyet a poroszok évszázadokon keresztül igyekeztek germanizálni. Tusk a Gdanski Egyetemen szerzett történészi végzettséget, diplomamunkáját az 1918-ban függetlenné vált Lengyelországot kemény kézzel irányító, nemzeti hősnek tartott Józef Pilsudski marsallról írta. A Szolidaritás szülőhelyén természetes módon lett a szocialista országok első szabad szakszervezetének aktivistája, részt vett a független diákszervezet alapításában, majd a hadiállapot 1981. december 13-ai kihirdetését követően szamizdatot szerkesztett. A fiatalkorában ígéretes csatártehetségnek tartott – fociimádatát megőrző, hobbiszinten máig labdát kergető – Tusk egy szövetkezetben talált munkát, ahol beállt ipari kéményeket festeni.
A rendszerváltáskor részt vett a gdanski gyökerű, piacbarát Liberális Demokrata Kongresszus alapításában, két politikai példaképe Ronald Reagan amerikai elnök és Margaret Thatcher brit kormányfő volt. Az 1991-es első szabad választáson bekerült a varsói parlamentbe, ahonnan azóta csak 1993–1997 között hiányzott, volt a szenátus és az alsóház, a szejm alelnöke is. A jobboldali liberális Polgári Platformot (PO) 2001-ben alapította a társaival, és 2003 óta a vezetője. Indult a 2005-ös elnökválasztáson, ám alulmaradt a jobboldali konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) pártot képviselő Lech Kaczynskivel szemben. Vereségében szerepet játszott, hogy a kampányban fölemlegették a nagyapját, aki a második világháborúban a Wehrmacht kötelékében harcolt. Csak azt nem tették hozzá a támadói, hogy 1944 augusztusában Józef Tusk ezt nem önként választotta, hanem az egykori Danzig szabadváros polgáraként a nácik besorozták.
Két év múlva vágott vissza, amikor a PO élén megnyerte a parlamenti választást, majd 2011-ben – a rendszerváltás óta mint miniszterelnök elsőként – újrázni tudott. Kompromisszumkeresőként ismerik, aki egy pohár vörösbor és egy szivar mellett, kedvenc ókori görög és római történeteiről beszélgetve köt politikai szövetségeket. Persze abban, hogy hetedik éve hatalmon van – elődei átlagosan 1,5 évet töltöttek el miniszterelnökként –, az is szerepet játszott, hogy mindig ügyesen a partvonalon kívülre szorította riválisait. Ez a Brüsszelbe távozásával gondot jelenthet a PO számára, mert a párt a közvélemény-kutatásokban lemaradt az Orbán Viktor unortodoxiáját elirigylő, kétharmados többségre vágyó, nacionalista húrokat pengető PiS mögött, és a 2015 októberében esedékes választásokra új kormányfővel – varsói várakozások szerint Ewa Kopacz jelenlegi házelnökkel, Elzbieta Bienkowska miniszterelnök-helyettessel vagy Tomasz Siemonak védelmi miniszterrel – készülhet fel.
A kormányát a nyári lehallgatási botrányon sikeresen keresztülmanőverező Tuskot – aki tegeződik és kiváló kapcsolatot ápol a danzigi (gdanski) felmenőkkel szintén rendelkező Angela Merkel német kancellárral – hatásos szónoknak tartják. Használja a Twitter mikroblogot is, ahol nemcsak politikával, gazdasággal vagy focival kapcsolatban tesz bejegyzéseket, de azt is megosztotta követőivel, hogy imádja a házi uborkasalátát. Az egyetemen megismert felesége, Malgorzata – akitől Michal fia és divatbloggerként is jeleskedő lánya, Katarzyna született – a tavalyi önéletrajzában ennél pikánsabb részleteket is nyilvánosságra hozott. Kiderült például, hogy az első gyerekük születése után majdnem elhagyta a túlságosan a politikába feledkező férjét, aki az Oroszlánkirály című rajzfilmet mindig megkönnyezi, és nem egyszerű rávenni a szisztematikus munkavégzésre.
