HVG, 2014. október 25.
A jelenlegi kormány szinte minden szintet elérő kádercseréiről szóló cikkükhöz szeretnék hozzászólni. Az érintettek valószínűleg nem szorulnak rá a védelemre. Haragudni azért sem tudok rájuk, mert hasonló helyzetben (tudniillik a hetedik választást nyerik sorozatban) én magam is ugyanúgy cselekednék, mint ők. Vagyis ugyancsak a hozzám közel álló, az én elveimet valló vagy azt elfogadó, kipróbált régi barátokból, volt osztálytársakból válogatnám össze a csapatomat. Nincs ez másképp sehol a világon, ezen tehát nem kell csodálkozni. Valóban, néha ajtóstul rontanak a házba, de a bebetonozott és törvényekkel jól körülbástyázott pozíciókban lévők elmozdítására nem láttak más hatékony és gyors eszközt. Nyilván mérlegelték az így előidézett anyagi és erkölcsi kárt, ám valószínűleg úgy ítélték meg, hogy az újabb posztok megszerzése ennyit megér. A bírák 70 éves kor előtti nyugdíjazását én el tudom fogadni, mert Magyarországon ma a nyugdíjkorhatár 62 és fél év. Miért lenne ez másképp a pulpituson ülők esetében? Nem hiszem, hogy az ötvenes években született és a hetvenes évektől bíráskodókra van ma feltétlenül szüksége a magyar igazságszolgáltatásnak. Magam láttam olyan ítélkezőt, aki nem tudta maga megírni számítógépen sem az ítéletet, sem a tárgyalási jegyzőkönyvet, miközben fiatal jogászok százai várják előrejutásukat a bírósági ranglétrán.
ZSÖMBÖRGI LÁSZLÓ
(ÜRÖM)
