HVG, 2014. december 6.
Széles érdeklődésre tarthat számot cikkük az egri sürgősségi osztály néhány szakorvosának távozásával kapcsolatban – akár az egészségpolitikusok, egészségügyi közgazdászok körében is, de mindenekelőtt a költségvetésről döntők közt. Felhívja a figyelmet arra, hogy ez az osztály – hasonlóan sok más hazai sürgősségi és nem sürgősségi kórházi osztályhoz – képtelen a működés minimális feltételeit leíró jogszabály elvárásainak megfelelni. A hazai egészségügy jelenlegi rendszerében a sürgősségi betegellátó osztály (SBO) felesleges párhuzamosságot jelent. A sürgősségi fogadóhelyek (Emergency Department, Emergency Room = ER) a kórházba kerülő betegek osztályozására, elsődleges ellátására szolgálnak olyan országokban, ahol a kórházba utalást nem szakorvosok végzik, illetve a betegek nem fordulhatnak háziorvosi vagy egyéb ügyelethez, csak a kórházhoz. Hazánk nem ilyen. Nálunk a háziorvosi szakvizsgával rendelkező családorvos, rendelőintézeti szakorvos, kiképzett mentőorvos vagy mentőtiszt utalja a megfelelő kórházi osztályra a betegeket, mert tudja, hogy melyik szakma illetékes az ellátásukra. A mai hazai szakorvoshiány, illetve az ezt kiváltó körülmények (félreértés ne essék: pénzhiány) mellett a cikkben írt ezer sürgősségi szakorvos hadrendbe állításának esélye nulla. Sok kollégám szerint mindezek ellenére jó dolog a sürgősségi: a betegek (kivéve a balesetest és a nyilvánvalóan szülészeti-nőgyógyászati eseteket) ott jelennek meg, nem „zavarják” a többi osztály betegeit, ott elvégzik a vizsgálatukat, és mennek tovább a szakmai osztályra.
WELTNER JÁNOS
(BUDAPEST)
