HVG, 2014. december 20.
Élvezettel és egyetértéssel olvastam tavalyi utolsó számukban Esterházy úr kiváló cikkét. Engedjék meg, hogy egy, kétszer is leírt állításával vitatkozzam. „A polgárokat egy kezemen meg tudnám számolni” és „...polgárság sincsen, de polgárok, elenyésző számban, vannak”.
Úgy vélem, polgár vagyok, és sok polgártársammal együtt rebellis. A polgárság sok eszmerendszert magáénak valló társadalmi csoportjához tartozónak tudom magam. Családom nyolcadik ismert nemzedékét nevelik immár gyermekeim a „szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszavaiban hajdan összefoglalt polgári törekvések szellemében. Barátaim és ismerőseim, bár többféle társadalmi rétegből és különböző vallási csoportokból származnak, polgárként viselkedtek és viselkednek ma is, szüleikhez, felmenőikhez hasonlóan. Olyan értékrendet örököltek és képviselnek, olyan törekvéseket próbálnak megvalósítani, melyek saját gyarapodásuk mellett nagyobb közösségük, hazájuk hasznára is váltak és válnak. Ez a polgári értékrend és az ezen alapuló magatartás bontotta le a feudalizmust és az egyház világi hatalmát. Fegyveres erővel törte le a fasizmust és áll ellent a mostanában ellene törő iszlám terrorizmus fenyegetésének. Mindezeket csupán azért mondom el, mert azt tapasztalom, hogy a polgárság igenis van, él és végzi dolgát, értéket őriz és közvetít, a haladás támasza, és e kibillent világot előbb-utóbb visszajuttatja egyensúlyi állapotába.
VADÁSZ GÁBOR
(BUDAPEST)
