HVG: A Fidesz szerint az ellenzéki pártoknak nemcsak a kommunistáktól, hanem egymástól is meg kell különböztetniük magukat. Ellenzéki pártokról beszélnek, de mégis mintha csak az SZDSZ-ről akarnának „leválni”.
O. V.: Eddig valóban úgy alakultak az események, hogy a Fidesz és az SZDSZ automatikusan egy táborba sorolódott. A politikai egyeztető tárgyalásokon azért, mert ott az MDF és a kommunisták között kialakuló paktumot kellett megakadályozni, illetve érvényteleníteni, majd hasonló okból voltunk együtt a népszavazás előkészítésében és sikerre vitelében is. Ez hasonló politikai meggyőződésünkből és a konkrét kérdések azonos megítéléséből fakadt. Mára azonban a „közös múlt” kezd visszaütni ránk, s nemcsak a közvélemény és más pártok, hanem lassan már saját tagjai is azt tartják a Fideszről, hogy az SZDSZ ifjúsági szervezete. (...) Továbbra is az SZDSZ-t tartjuk a hozzánk legközelebbi szervezetnek, de a választásokon, ahogy minden más pártnak, neki is politikai ellenfelei vagyunk.
HVG: Kik szavazhatnak egyáltalán a Fideszre, programjuknak mely rétegek a kedvezményezettjei?
O. V.: Szerintem a választópolgárok nem aszerint fognak megoszlani, hogy egy-egy program kiknek nyújt kedvezményeket. A pártprogramok egyébként nem arról szólnak, hogy ezeket és ezeket a rétegeket kell előnyben részesíteni, hanem arról, hogy gazdasági csőd van, amiből ki kell lábalni. A gazdasági válság megoldásának első számú feltétele a gazdasági növekedés megindítása, vagyis a vállalkozások beindítása és értéktermelő képességük növekedése. És persze fontos, hogy ezek magánvállalkozások legyenek.
HVG: A Fidesz gazdasági programja szinte hivalkodik azzal, hogy vállalja a szerkezetváltással együtt járó nagyarányú munkanélküliséget.
O. V.: Inkább úgy fogalmaznék, hogy a nyilvánvaló konfliktust vállaljuk fel. Egyes pártprogramok ellen éppen az a kifogásunk, hogy elfogadják: az infláció megfékezésének legfőbb eleme a költségvetési kiadások csökkentése, ennek első lépése pedig a veszteséges vállalatok felszámolása. Ugyanakkor nem látják be, hogy ez munkanélküliséggel jár. Holott, legalábbis átmenetileg, a kettő elválaszthatatlan egymástól. Az már más kérdés, hogy a Fidesz kidolgozott egy segélykoncepciót. A hátrányos helyzetből való kimozdulást próbáljuk tehát elősegíteni, nem a rászorultságot tartósítani.
HVG: A Fidesz oktatási programját azok között említette, amelyek könnyen kormányprogrammá alakíthatók.
O. V.: Kissé leegyszerűsítve azt is válaszolhatnám, tudjuk, hogy milyen rendszert akarunk, és hogy miből szándékozunk megvalósítani. A felsőoktatásban például elsődleges célunk bekapcsolódni az 1992-ben létrehozandó egységes nyugat-európai oktatási rendszerbe. Ennek lényege, hogy elfogadják egymás diplomáit, és hogy kötelező néhány évet más országok egyetemein eltölteni. A felsőoktatás saját forrásainak megteremtésére olyan pénzügy-politikai megoldást javaslunk, amely szerint a felsőfokú végzettségűek jövedelemadójuk meghatározott hányadát nem az államkasszába, hanem annak a felsőoktatási intézménynek fizetnék be, ahol végeztek. Ebből az következne, hogy minél jobb diákokat bocsát ki az intézmény, azok annál jobb állásokat kapnak, tehát annál több pénzt fizetnének vissza.
