Három célt tűzött ki maga elé Nicola Sturgeon, amikor a kudarcos skót függetlenségi referendum után az első miniszteri posztról és a Skót Nemzeti Párt (SNP) elnökségéről lemondott Alex Salmond utódjául megválasztották. Úgy tűnik, az elsőt máris sikerült elérnie: megeshet, hogy a május 7-ei brit parlamenti választásokat követően Skóciából az ő pártja küldheti a legtöbb képviselőt a londoni Westminsterbe, első ízben maga mögé utasítva legfőbb riválisát, az angliai ellenzéki Munkáspárt skót testvérpártját. A szociális juttatások növelésének ígéretével a munkáspárti retorikára ráerősítő, az újra növekvő népszerűségű elszakadási törekvéseket napirenden tartó Sturgeon abban bízik, hogy pártjával a mérleg nyelve lehet a patthelyzettel fenyegető választás után. A kormányzó konzervatívokkal népszerűségben fej fej mellett haladó Munkáspárt támogatását viszont a 44 éves Sturgeon másik két célja teljesítéséhez, a Skóciában állomásozó brit Trident atomtengeralattjáró-flotta eltávolításához és az Edinburghnak juttatott még több hatalomhoz köti. Sturgeon, bár a tavalyi vereség után kizárta, hogy valaha is sor kerülhetne újabb függetlenségi népszavazásra Skóciában, meggondolta magát. A kérdést ismét elővenné, ha a kormányzó konzervatívok hatalmon maradásával David Cameron miniszterelnök beváltja ígéretét, és referendumot tart a szigetország EU-tagságáról. Sturgeon szerint ugyanis hátrányos lenne a szakítás Brüsszellel, és ebben nem kíván Londonnal közösséget vállalni.
Az 1970-ben a 40 ezer lakosú skót iparvárosban, Irvine-ben, alsó középosztálybeli családban született Sturgeon tizenéves korában kötelezte el magát a politikával. Alig 16 évesen lépett be az SNP-be, amelynek tavaly novemberben az elnöke lett. A politika szeretetét nem otthonról hozta, apja villanyszerelőként, anyja pedig fogorvosi asszisztensként dolgozott, és még a társadalmi kérdések iránt sem mutattak különösebb érdeklődést. Lányukban már fiatalon felülkerekedett a baloldaliság, ahogy később fogalmazott, gyermekként megélve a körülötte tomboló szegénységet, munkanélküliséget, a thatcheri konzervatív kormányzás igazságtalanságait. A Munkáspárttól viszont az tartotta vissza, hogy mindig is ellenezte a nukleáris fegyverkezést, a britek Skóciában tartott atomarzenálját. A politikával végül megfertőzte a családját, anyja ma már az SNP egyik magas beosztású tanácstagja. A céltudatos Sturgeon a Glasgow-i Egyetemen szerzett jogi diplomát, majd ügyvédként helyezkedett el.
21 éves volt, amikor az SNP színeiben a legfiatalabb jelöltként indult az 1992-es brit parlamenti választáson. Munkáspárti riválisa legyőzte, és kudarcot kellett megélnie öt évvel később is. Politikai pályájának akár búcsút is mondhatott volna, ha nem kerül hatalomra a munkáspárti Tony Blair, akinek hivatali ideje alatt Skócia önálló parlamentet hozhatott létre. Az első, 1999-es skót parlamenti választáson Sturgeon be is jutott az edinburghi törvényhozásba. Ellenzéki képviselőként folyamatosan hallatta a hangját, csípős nyelvű, csökönyös politikus volt, aki kíméletlenül osztja ellenfeleit, de mindig ügyel arra, hogy amit mond, később ne lehessen ellene fordítani. 2004-ben, amikor megüresedett az SNP pártelnöki posztja, jelöltette magát. Aztán Salmond kedvéért visszalépett, és a gesztus szövetségesekké tette őket. Sturgeon előbb a pártban lett Salmond helyettese, majd miután a 2007-es skót választásokon Salmond a kormányfőséget jelentő első miniszterré lépett elő, a kabinetben is vállalta a másodhegedűsi szerepet, és az egészségügyi tárcát is irányította. Salmonddal tökéletes párost alkottak, együttműködésük egy évtizeden át tartott. Egyszer volt közöttük komolyabb összezördülés, Skócia semlegességének feladásában nem értettek egyet. Sturgeon nem támogatta, amikor 2012-ben az SNP úgy döntött, az önálló Skócia a NATO tagja legyen.
A kemény, olykor vad stílusából az utóbbi időben jelentősen visszavett Sturgeon, akinek a magánélete is egybeforrt a politikával. Férje az SNP pártigazgatója, Peter Murrell, akivel 2003 óta élnek együtt, de csak öt éve házasságban, és gyerekük nem született. A 29 éves korától főállású politikus Sturgeon imádja az X Faktor tehetségkutató versenyt, de ami még ennél is jobban a tévé elé szögezte, az a Borgen című (jelentése Kastély, ami a dán közbeszédben a parlament, a miniszterelnöki hivatal és a legfelső bíróság otthonául szolgáló palota közkeletű elnevezése) dán sorozat egy karizmatikus politikusnő kalandos pályafutásáról.
