„Én voltam az, aki megindította ezt a háborút. Ha a mi egységünk nem lépi át a határt, ugyanúgy lecsendesült volna minden, mint Harkivban vagy Odesszában” – vallotta saját kelet-ukrajnai szerepéről Igor Sztrelkov, a luhanszki és donyecki Moszkva-párti szakadárok volt katonai vezetője. A 44 éves, Moszkvában született parancsnok az utóbbi negyedszázadban sok harcteret megjárt, s mindenütt Oroszország, illetve a pánszlávizmus vélt vagy valós érdekeit védte.
Több orosz titkosszolgálatban – egyebek mellett a szovjet KGB utódjának számító Szövetségi Biztonsági Szolgálatban (FSZB), illetve a katonai felderítésnél – is megfordult, és egészen ezredesi rangig jutott. Valódi neve Girkin, a Sztrelkov oroszul azt jelenti, hogy lövész. A katonacsaládban felnőtt, történészi diplomát szerzett Sztrelkov 1992-ben, a Moldova és Ukrajna közé ékelt Dnyeszter Menti Köztársaságban kezdte az éleslövészetet, de még abban az évben átment Boszniába, ahol a kelet-boszniai Visegrádban és környékén harcolt együtt a szerb fegyveresekkel. Szarajevói emberi jogi szervezetek szerint egyike volt a háromezer muszlim polgári személy életét követelő visegrádi vérengzések végrehajtóinak. A csecsenföldi háborúk idején megfordult Észak-Kaukázusban, s nem hivatalos orosz források szerint Csecsenföldön és Dagesztánban is részt vett különféle büntetőakciókban. Egyik állítólagos áldozata 2001-ben a csecsen Uvajsz Nagajev volt, akinek két húga később bosszúból beállt a terroristák közé. Aminat Nagajeva volt az, aki 2004-ben Rosztov közelében magával együtt felrobbantott egy orosz utasszállító gépet, míg Roza ugyanabban az évben tagja volt a beszláni általános iskolát elfoglaló terrorista csapatnak.
A cári hadsereget, valamint a bolsevikok ellen harcoló fehérgárdistákat példaképének tekintő Sztrelkov részben korábbi fegyver- és elvtársaiból toborozta azt az egységet, amellyel tavaly áprilisban ellenőrzése alá vonta a Donyeck közelében lévő Szlovjanszk középületeit, s ezzel létrehozta a szakadárok katonai központját. Bár az ukrán kormányerők viszonylag hamar visszafoglalták a települést, alkalma nyílt bebizonyítani, hogy a sztálini hagyományokat is magáénak vallja: a Szovjetunió Legfelső Tanácsa által a hadiállapot beálltáról hozott, 1941. június 22-ei határozatra hivatkozva végeztette ki fosztogatáson kapott két katonáját. „Orosz ortodox hadseregnek nevezzük magunkat, s büszkék vagyunk arra, hogy nem az Aranyborjút, hanem Jézus Krisztust szolgáljuk. Más anyjának szidalmazása mindig is istenkáromlásnak és súlyos bűnnek számított. A káromkodással lealacsonyítjuk magunkat, és ez a hadsereg vereségét okozza” – magyarázta Sztrelkov.
Bár a donyecki felkelők főparancsnokaként minden bizonnyal állandó kapcsolatban állt a moszkvai vezetéssel, Sztrelkov folyamatosan bírálta a Kremlt, amely szerinte nem tett eleget az Ukrajnában élő orosz ajkúak védelméért. Csillaga akkor áldozott le, amikor tavaly júliusban vélhetően az ő katonái lőtték le Kelet-Ukrajna fölött a malajziai utasszállítót. Sztrelkov, amikor még nem tudta pontosan, mi történt, az egyik közösségi oldalon bejelentette: a szakadárok leszedtek egy ukrán katonai szállítógépet. Ahogy kiderült, hogy tévedett, a bejegyzést törölték, s állítólag Sztrelkov kezdte azt terjeszteni, hogy a Malaysia Airlines repülőjére Hollandiában halottakat tettek fel, és szándékosan robbantották fel Ukrajna légterében.
A maláj gép lelövése akkora nemzetközi felháborodást váltott ki, hogy a főparancsnoknak mennie kellett. Persze hivatalosan nem a be sem ismert tévedés miatt, hanem azért, mert megsebesült, s különben is le akart mondani. Közvetve azért kiderült, hogy az elválás nem volt békés: az ugyancsak orosz állampolgárságú Alekszandr Borodaj, az úgynevezett Donyecki Népköztársaság miniszterelnök-helyettese – akivel Sztrelkov együtt készítette elő tavaly márciusban a Krím félsziget orosz ellenőrzés alá vonását is – az utóbbi hetekben több alkalommal „mentálisan instabilnak” minősítette egykori szövetségesét.
Az elvált feleségével és két gyerekével Moszkvában élő Sztrelkov azóta egymás után adja a sértődöttségéről tanúskodó nyilatkozatokat. Moszkvai források szerint ugyanakkor a „kelet-ukrajnai mór” továbbra is az FSZB kötelékébe tartozik, s talán arra vár, hogy valahol ismét bevetik őt mint a helyi oroszok védelmezőjét. Amíg nem szólítja újra a kötelesség, szabadon élhet a szenvedélyének: a fehérgárda egyenruháját felöltve szívesen vesz részt különféle történelmi csaták újrajátszásában.
