HVG, 2015. április 4.
Cikkük szerint „Európa-szerte egyedülálló a magyar társadalombiztosítási ellátás aránytalansága. A teljes nyugdíjhoz 20, a résznyugdíjhoz 15 éves szolgálati idő kell. Így, ha valaki mondjuk öt évig feketén dolgozott, majd 29 évig négy órában bejelentve, mindezzel csupán 14,5 éves szolgálati időt szerzett, ami egyáltalán semmilyen állami nyugellátásra nem jogosítja.” Ez azonban nem így van. Külön kell választanunk a – klasszikus – szolgálati időt és a nyugdíj összegének megállapításához figyelembe vehető szolgálati időt, mert a kettő épp annak alapján tér el egymástól, hogy valaki a biztosítási jogviszonyának keretében milyen keresettel rendelkezik. A lényeg, hogy ha valaki megszerzi a 15, illetve 20 év szolgálati időt, akkor jogosult résznyugdíjra, illetve teljes öregségi nyugdíjra, és semmi köze ahhoz, hogy részmunkaidőben dolgozott, vagy hogy a minimálbérnél kevesebb volt a keresete. Mi van azokkal, akik részmunkaidőben dolgoztak? Ha a keresetük a minimálbérnél magasabb volt, akkor a nyugdíjrendszerben teljes munkaidősnek számítanak. A részmunkaidős foglalkoztatásnak csak abban az esetben következménye a szolgálati idő arányos figyelembevétele, ha az ebből származó jövedelem a foglalkoztatás időtartama alatt érvényes minimálbér összegét nem érte el. Így akik a minimálbérnél kevesebbet kerestek, azoknál a nyugdíj összegét nem a teljes szolgálati idő, hanem az arányos időtartam alapján állapítják meg, de ettől még nyugellátásra jogosultak maradnak. Persze valóban vannak a magyar tb-ellátásban aránytalanságok is. Például aki csak 5–10 év szolgálati időt szerzett, és arra az időtartamra fizetett nyugdíjjárulékot, annak nem jár semmilyen ellátás.
SZALAI ATTILA
(BUDAPEST)
