HVG, 2015. május 9.
Jeszenszky Géza, a jeles tudós és neves államférfi, valamint vezető diplomata, kitüntető figyelmére méltatta a fasizmus fölött aratott győzelem 70. évfordulójáról szóló írásomat. Persze nem várhatjuk közéletünk állócsillagaitól, hogy képesek legyenek végigolvasni és megérteni egy rövid, egyszerű újságcikket. Mint mindenki, én is tudok a Briand-Kellogg-paktumról, de ez (meg a Népszövetség) nem akadályozta meg a háborút, viszont az ENSZ (és a nukleáris paritás) igen. Az, hogy Jeszenszky „anarchistának” nevezi 1968-at (nyilván fölrémlett benne ifjúkorának brezsnyevista sajtója, az írt ilyen dőreségeket), világosan mutatja, mit értett meg a magyarországi „elit” az elmúlt fél évszázad európai történetéből. Semmit. Egyébiránt Jeszenszky a magyarországi jobboldal szokásos álláspontját fejti ki a második világháború végéről, de ezt már pontosan leírtam korábban egy Magyar Narancs-cikkemben. Evvel függ össze, hogy Jeszenszky a hvg.hu-n az Antall-kormány – amelynek emlékezetes külügyminisztere volt – egyik ihletőjének nevezi széki gróf Teleki Pált. Ezt nem tudtuk. Teleki, a hivatalos állami antiszemitizmus és a határrevíziós (irredenta) politika atyja – másokkal, így például a nemrég rehabilitált Hóman Bálinttal egyetemben – a Horthy-korszak rossz szelleme volt, egyik okozója a régi Magyarország pusztulásának. Jeszenszky „keresztényként” jellemzi Teleki grófot. Nem kétlem, hogy Teleki gyónt és áldozott, akár eszményképe és eszmetársa, Salazar. De nem abban az értelemben volt katolikus, ahogy Ferenc pápa és nagy előde, XXIII. János. Ne járassuk le az egyházat, ha nem muszáj.
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
(BUDAPEST)
