HVG, 2015. június 20.
Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Olimpiáért Mozgalom elnöke azért bírálja a HVG 2024-es olimpia magyarországi megrendezési esélyeiről szóló cikkét, mert „a lap szellemiségét ismerve arra számítottam, hogy kritikus, de nagyon alapos és elgondolkodtató elemzést olvashatok majd a most napvilágra került (...) megvalósíthatósági tanulmány kapcsán”. Nem tisztem védeni a HVG-t, de az olimpiai mozgalom civil aktivistája felületesen olvashatta a cikket, amelyből kiderül, hogy az ominózus megvalósíthatósági tanulmányt a MOB nem adta ki; az anyag nyilvánossá tételének kikényszerítésére több közérdekűadat-igénylést is benyújtottak (például az Átlátszó). Ha ilyen fontos ügyet már a kezdetektől ekkora titkolózás övez, akkor nehéz lesz hozzá egyöntetű társadalmi támogatást szerezni. Aligha szolgálja a bizalom erősítését, hogy – mint arról korábban szintén a HVG tudósított – az ügy élén álló szervezet, a MOB tisztújító közgyűlése egy nemrég született bírósági döntés értelmében jogszabálysértő volt. A cikk azt is felveti, hogy a beruházásokkal nem csak a „haverok” járnak-e majd jól. Erre nézve nem túl sok reménnyel tölt el a Dagály felújítása, amit Orbán Viktor barátjához, Garancsi Istvánhoz köthető vállalkozás végezhet el, mégpedig a Népszabadság tudósítása szerint úgy, hogy a szerződés aláírásával meg sem várták az azt megalapozó kormányhatározatot. Erre mondják: innen szép a győzelem.
SÜMEGI LÁSZLÓ
(BUDAPEST)
