HVG, 2015. június 20.
Tanulságos volt olvasni cikküket a nyári fesztiválokról, bulikról. Úgy tűnik, minden szépen megy a maga útján, az üzem működik, kinek jobban, kinek kevésbé, vannak nehézségek, de azok éppen arra jók, hogy legyőzzék őket. De nem hallgatható el, hogy miközben a kerekek olajozottan forognak, néhány nemkívánatos esemény is történhet. Olyasmik, amik az üzemeltetők szempontjából nyilván nem fontosak, másnak azonban igen. Nekem például – budapesti polgár, saját, korlátos kis gondolatrendszerébe bezárva – roppant fájdalmas volt látni azt a pusztítást, amit a Hajógyári-szigeten, a K-hídtól balra végeztek ez év májusában. Ott ugyanis, a Sziget Kft. megrendelésére, különösebb hűhó nélkül kivágtak több tucat fát, mert ezek állítólag veszélyeztetik a nyári, egy hétig tartó rendezvény vendégeit, valamint a kocogókat. Az utóbbiakkal kapcsolatban meg kell jegyeznem: ez kis csúsztatás. Ebben a természetközeli állapotban burjánzó erdőfoltban/facsoportban nem futott ugyanis soha senki, lévén a vastag fák sűrűn egymás mellett álltak. A futók és a sétálók a töltésen vezető vagy a nagy tisztások mellett húzódó utat használják. Számomra kivált kínos az egész esemény abból a szempontból, hogy itt – akárhogy számolok is – egy hét érdeke áll szemben az év többi ötvenegy hetének érdekével. Adódik a talán demagóg megfogalmazás is: a Sziget Fesztivál egy hétig itt-tartózkodó vendégeinek érdeke a főváros, illetve a kerület lakosainak érdekével. Azt mindenesetre még sohasem hallottam, hogy valaki, aki ehhez a bizonyos ötvenegy héthez tartozik, arra kérte volna a várost vagy az önkormányzatot, hogy ezt a kis erdőfoltot tüntesse el, mert veszélyes. Kínos, hogy egy ekkora kisugárzású rendezvénynek, ami valaha – mondhatni – a modernség bajnoka volt, azok a bonyolult és szerteágazó kérdések, amiket roppant tömören a természetvédelem szóval szoktunk jelölni, úgy tűnik, hogy semmit sem jelent. Amúgy mindenki szépen végezte a dolgát. A Sziget Kft. engedélyt kért a III. kerülettől és a fővárostól a fakivágásra, a kerületi képviselő-testület pedig megszavazta az engedélyt, a fővárosi illetékes is rábólintott a kérelemre, a Főkert adta az embereket. Üzemelt, aminek üzemelnie kellett, olajozottan működött a masinéria.
BÜKI MÁTYÁS
(BUDAPEST)
