HVG, 2015. július 18.
Az MSZP helyzetét taglaló írásukhoz szeretnék széljegyzetet fűzni. Teszem ezt úgy, hogy rendszeres – egyébként a szerzőik felkészültségét általában respektáló – olvasójukként már szinte „hozzászoktam” az MSZP-vel kapcsolatos megjegyzéseik, értelmezéseik pikírt stílusához. A szerzőik állítják – természetesen belső és többségi véleményként tálalva –, hogy az MSZP úgymond nem látszik a médiában, illetve nincs igazi mondanivalója. Aha. A tárgyilagosság kedvéért jeleznék néhány, a párt által „forrón” tartott témát, amelyekben sem a mondanivalót felismerni, sem az akciókat követni nem lett volna valami fáradalmas mutatvány. Ilyen az állami földtulajdon kezelésének – nincs privatizáció – konzekvens képviselete; a vasárnapi zárva tartás következetes elutasítása; a szegénység elleni küzdelem érdekében tett számos kezdeményezés, javaslat; az új oktatási kultúra képviselete; a közfoglalkoztatás módjához kapcsolódó attitűd. Széljegyzetként legyen elég ennyi. A cikk eklatáns példája annak, folytatva szerzőik gondolatmenetét, hogy ezúttal mire irányult szerzőik, a „média” érdeklődése. Más kérdés, hogy egy párt – ez esetben az MSZP – figyelmében milyen valós társadalmi, szociológiai, foglalkoztatáspolitikai témák játszanak szerepet, és miként. A kettő találkozásában számos dilemma rejtőzik, ahogy ezt a jelzett írásuk tartalma és stílusa is tükrözi.
BALOGH GÉZA
(BUDAPEST)
