HVG, 2015. október 3.
Cikkük röviden összefoglalja az ENSZ szegénységellenes programjainak eddigi – finoman szólva felemás – eredményeit és a most elfogadott, 2030-ig szóló program főbb irányait. Külön meg is említik az eddigi eredményekkel kapcsolatos kritikákat, közöttük azokat, amelyek szerint a millenniumi célkitűzésekhez képest meglehetősen szerény eredmények sem az ENSZ programjainak, hanem néhány nagy népességű fejlődő ország kiugró gazdasági növekedésének köszönhetők (Kína, Brazília, India). Ez utóbbival kapcsolatban azonban nem esik szó a kiugró gazdasági növekedés által előidézett jelentős problémáról, amely pedig megkérdőjelezi ennek a fajta fejlődésnek a fenntarthatóságát. A gazdasági növekedés ugyanis úgy emelt ki tömegeket a nyomorból, hogy közben az egyenlőtlenségek nem csökkentek, hanem inkább még növekedtek. Ez pedig az adott országok „ökológiai lábnyomának” jelentős növekedésével járt, ma már az afrikai földrész kivételével mindenütt felemésztették az ebben rejlő tartalékokat, miközben a fejlett világ erős „túlhasználata” sem csökkent. Mindez legalábbis megkérdőjelezi az ENSZ közgyűlésén elfogadott célok realitását, annak ellenére, hogy a 17 pontból több is kapcsolatos az ökológiai kérdésekkel. Nem túl biztató, hogy az egyenlőtlenségek csökkentése és az ökológiai célok – az amúgy nem kötelező és nem szankcionálható vállalások között is – a 10–15. helyen szerepelnek a HVG-ben közölt listán. Igaz, több más feladat részeként is megjelennek ezek a célok, de aligha képzelhetjük el, hogy például a gyilkos versenyt folytató „agrobusiness” globális cégei az ökológiailag fenntartható mezőgazdaság szempontjait fogják figyelembe venni működésük során, mint ahogyan eddig sem tették meg. Miért is tennék, ha a WTO és a legtöbb, szankciókat is tartalmazó szerződés csak a „protekcionizmust” bünteti, a példátlan mértékű ökológiai pusztítást afféle járulékos kárnak tartja. De a Volkswagen-ügynek is van – a csalás mint médiaszenzáció mellett – olyan olvasata, hogy az autóipar innovációs döntéseiben a különböző szempontok között hol van a környezetvédelem helye. Sajnos valószínű, hogy ilyen feltételek mellett a lista 2030-ra is nagyrészt óhajlista marad.
HRABÁK ANDRÁS
(BUDAPEST)
