HVG, 2015. október 10.
Nagy megtiszteltetés, hogy a csúnya politikából kihátrált egykori liberális személyiségek időnként előbújnak elefántcsonttornyukból, s most sokoldalas esszében fejtik ki nézeteiket a migránskérdésről. Erre mondaná a mai Tanú Virág elvtársa: nem szeretnék most Orbán Viktor bőrében lenni! Természetesen igazuk van, hogy Magyarországnak még soha nem volt ilyen rossz híre; hogy a Fidesz a migránskérdésben is hihetetlenül szemérmetlen, de ügyes kommunikációjával manipulálja a „zembereket”; illetve, hogy a szétforgácsolódott ellenzéknek sincs épkézláb mondanivalója minderről. Csak az a szomorú, hogy sem Kis Jánosnak, sem Kőszeg Ferencnek nincs. Az emberi jogok kötelező betartását hangsúlyozzák, ami körülbelül olyan súlyú, mint amikor a világszépe versenyeken a jelöltek legfőbb kívánságuknak a világbékét jelölik meg. Kis János megismétli azt az ezerszer hangoztatott közhelyet, hogy a menekülés okait kellene kiküszöbölni, békét és rendezett körülményeket teremteni a polgárháború sújtotta országokban, főleg Szíriában, de ennél többet ő sem tud mondani. Igaza van, hogy rendezett megoldást csak európai szintű összehangolt cselekvés hozhat, de azt nem fejti ki, hogy a zöldhatárokon át özönlő népvándorlást milyen módon gondolja rendezetten kordában tartani. Nevetséges dolog kvótákról vitatkozni, amikor a (Németországon kívül) felajánlott befogadandó létszám tízszerese érkezett már Nyugat-Európába, és a „willkommenskultur” is egyre gyengülő hangon hallatszik. A hangulatkeltő jelzőkkel spékelt hosszú esszé végén az SZDSZ egykori elnöke doktriner módon még azt is kijelenti, hogy „demokrata értelmiségi nem nyilatkozhat olyat, hogy Orbán autoriter, nacionalista, populista és demagóg politikus ugyan, és kiüresítette a demokráciát, de a menekültügyben történetesen igaza van”. Félreértés ne essék: Orbán valóban nem Európa védelmezőjeként, hanem saját hatalma ügyes megtartása miatt csinál úgy, mintha a schengeni végvár kapitánya lenne, de ettől még jogosan követelte a hónapok óta szerencsétlenkedő brüsszeli vezetőktől, hogy Európa határainál állítsák meg a migránsokat, és rendezett formában, ellenőrzéssel próbálják megoldani ezt a valóban fenyegető válságot. Hasznosabb lenne, ha az elefántcsonttoronyból kikiabáló egykori liberális vezetők nem lépnének bele abba a fideszes csapdába, hogy a migránsokról szóljon a közbeszéd, és ne az ország katasztrofális helyzetéről. Ha az ország valós problémáiról, tragikus viszonyairól írnának, vagyis nem a rajtunk átvonuló migrációról, hanem a tőlünk „elmenekült” félmillió, főleg fiatal, ambiciózus emberről, akiknek nagy része soha nem tér majd végleg haza. Ez ezerszer fontosabb probléma, mint a muszlim migránsok kezelése. És az is fontos lenne, ha leereszkednének a „pórnép” közé; nemcsak egykori elvbarátaikkal, hanem minden demokratikus erő képviselőivel közös asztalhoz ülnének, és érdemi motorjai lennének az egyre reménytelenebb demokratikus összefogásnak, mert újabb négyévnyi viktatúrába valóban belerokkan az ország!
MÁRTONFFY DÁNIEL
(BUDAPEST)
