HVG, 2015. október 31.
Cikkük abszolút helyénvaló. De a saját autós kütyüvilágban szerzett tapasztalataim szerint – lévén a szakmám és a hobbim is az autóelektronika és az elektronika – nemcsak az egészségügyi informatika van elmaradva a világtól hazánkban, hanem az emberek nagy része is. Mivel túlnyomó többségünk csak cammog a vágtázó élboly után, az egyre nagyobb fáziskésés egyre behozhatatlanabbnak látszik. Mire nagy nehezen sikerülne valami új technikai kütyüt megismerni, az már el is avult, ki is ment a divatból. Ez az én egyik napi problémám is, hogy olyan eszközöket kezelő, alkalmazó autók javítását kell(ene) naprakészen tudni, követni, amelyek a mi kis létminimumszerű életünkből simán kimaradnak. Látom, ahogy a kollégáknak is csak újabb és újabb teher minden fejlesztés, miközben az emberek nagy része rá van kényszerítve az olyan életre, amelyben nincsenek változatosságok, mindenki évtizedekig mindennap ugyanazokat a köröket járja – otthon–munkahely–kisbolt –, aztán irány haza. Ebbe a hétköznapi nyomorba nem fér bele színház, kirándulás, kulturális program, könyvvásár, sport vagy urambocsá, nyaralás. Biztos sokaknak van a kezükben okostelefon. De az okostelefon a mi környékünkön rendszerint mobilnet nélkül üzemel, mert az már drága, marad itt-ott egy-egy elcsípett ingyenes wifihálózat. A telefonokat persze sokan nem értik, a családból valaki beállította, majd a mama meg használja, ahogy tudja. Ahogy az internet alsó nézetből látható spektruma alkalmas arra, hogy mindennap új világvégétől féljünk, vagy minden héten legalább egyszer megtudjuk, hogy megvan a rák tökéletes ellenszere, de arra is alkalmas, hogy bárki érdeklődő kitartó erőfeszítéssel autodidakta módon megtanuljon egy komplett tudományt. Én nem látom (sajnos) azt a tendenciát, hogy kis hazánkban, az ismert környezetemben hasznos dologra fognák be az internet, a kütyük lehetőségeit. Az emberek rendszerint zavartak amiatt, hogy úgy használják az eszközeik nagy részét, hogy semmit sem értenek belőle. Használják a világot, de nem értik. Sok olyan dologtól félnek, amelyektől nem kellene, másoktól meg nem, amiktől meg épp kellene. Mert szinte már semmit sem értenek, hogy mi van mögötte, mi az a mechanizmus, ami azt hajtja. A világunk pörög. Egyre jobban. Ha én lennék az ördög, és azt a feladatot kapnám, hogy tegyem tönkre a világot, hagynám, amit a mai ember csinál. Egyre gyorsabban pörgetném a világot. Amíg az emberek felfogó-, feldolgozóképességét már meghaladja az adatbevitel sebessége. Ekkor fog minden olyan dolog eltűnni a civilizációból, amire eddig azt mondtuk, hogy ez emberi. Vagy emberi léptékű. És ennek az állapotnak valahol már elértük a kapuit.
SIMKÓ ZSOLT
(MISKOLC)
