HVG, 2015. november 28.
A nők átlagosan annyit keresnek most, mint a férfiak 2006-ban – idézik a Világgazdasági Fórum legújabb tanulmányát, ami legalább olyan lehangoló, mint az Országgyűlés elnökének, Kövér Lászlónak a primitív megjegyzése a lányok önmegvalósítási csúcsteljesítményéről. Utóbbit nem minősíteném, de azért megjegyzem, hogy a női keresetek ügye olyan magas fórumokat is megjárt, mint a Nemzetközi Valutataalap. Az IMF egyik elemzése megállapította, hogy a magyar nők átlagosan képzettebbek, mint a férfiak, a munkahelyen és a politikában mégis hátrányos megkülönböztetés éri őket. Magyarországon a legnagyobb cégek igazgatótanácsaiban a tagok csupán 12 százaléka nő, miközben az EU átlaga húsz százalék, az Országgyűlésben az egész unióban a legalacsonyabb a hölgyek részaránya, a magyar kormánynak pedig egyetlen tagja sem nő. Ráadásul, szemben az európai trendekkel, az utóbbi években a nők gazdasági-társadalmi súlya visszaszorulóban van, a kisgyermekes anyák foglalkoztatása rendkívül alacsony. De hadd idézzem áprilisi cikküket: „a magyar nők több mint kétszer annyi nem fizetett munkát végeznek – háztartást vezetnek, gyermeket nevelnek –, mint a férfiak. Továbbá a szülők a fiúgyermekek felét tudományos, mérnöki, matematikai tudást igénylő pályára szánják, ugyanezt csupán minden ötödik leánytól várják el.” Szelíden megjegyezném, hogy az IMF-et egy hölgy, Christine Lagarde igazgatja. Így persze könnyű. Nekik, nem nekünk.
ZOLTÁN LÁSZLÓNÉ
(BUDAPEST)
