HVG, 2015. november 21.
Rostoványi Zsolt azt állítja véleményében, hogy „a három nagy monoteista világvallás alapvető értékei nem különböznek egymástól”. De igen, különböznek, mindenekelőtt a férfi-nő kapcsolatokban és a túlvilág felfogásában. Ennyit még akkor is biztosan állíthatunk, ha nem áll rendelkezésünkre megbízható Korán-fordítás (ugyanis, mint erről már annyian beszámoltak, a muszlimok által a külvilág használatára szánt fordítások tele vannak csúsztatásokkal, hogy az iszlámot kedvezőbb színben állítsák be). Rostoványi úr Korán-magyarázata az öngyilkosságról: „Ha viszont valaki a közösség érdekében, valamilyen ügyért [...] áldozza életét, az mártír. A klasszikus iszlám azonban másként értelmezte a mártír fogalmát [...].” No de ki mondja meg nekünk és a világ muszlimjainak, hogyan kell értelmezni a mártír fogalmát? Teljesen félrevezető Rostoványi úr hivatkozása „a szunnita iszlám legtekintélyesebb intézményére”, a kairói főimámra, aki az Iszlám Államot barbárnak minősítette. Nem kell iszlámkutatónak lennünk, hogy tudjuk: az iszlám összetarthatatlanul széttagolt, nincs pápája, nincsenek világszerte elfogadott, megfellebbezhetetlen tekintélyei – nincs senki, akivel bármiről felelősen tárgyalni lehetne. A muszlimok túlnyomó többsége nem a kairói imámtól fog Korán-értelmezést kérni. Előbb-utóbb színt kellene vallani, és a nyugati írástudóknak – köztük éppen Rostoványi úrnak – el kéne magyarázniuk, mi áll a Koránban fehéren-feketén az iszlám mennyország különböző fokozatairól, mire számíthatnak haláluk után a muszlim férfiak. És a nők – bocsánat: van-e nekik egyáltalán halhatatlan lelkük? És ha a férfiakat 72 örökkön-örökké-szűz huri üdvözítheti, a nők netán a Playgirl című magazinból válogathatnak majd a legdaliásabb modellek között?
DARVAS LÁSZLÓ
(BUDAPEST)
