HVG, 2016. január 2.
Érdeklődéssel olvasom hetilapjukat, mely sok információhoz és ismerethez juttat. Most azonban hiányérzetem van, mivel a tavaly év végén megtartott spanyol parlamenti választásokról csak röviden tudósítottak. Véleményem szerint különösen az utóbbi hetek politikai alkukeresése lehet érdekes az olvasók számára, mivel irányt mutathatna a jelenleg megfeneklett magyar belpolitikai helyzetben. Értem ezen azt a folyamatot, amely az egymással párbeszédképtelen hagyományos jobb- és baloldali pártokat (Néppárt és Szocialista Munkáspárt) jellemzi, és olyan új politikai konstellációt teremtett, melyben a kiábrándult szavazók közel egyharmada új jobb- és baloldali pártokra szavazott (Ciudadanos, illetve Podemos). Ezek az új pártok gyorsan előretörtek országosan is, ráadásul Spanyolország az igen lassan enyhülő gazdasági válság és a katalán regionális kormány függetlenségi törekvése közepette amúgy is bonyolult helyzetben van. Immár három hónapja az abszolút többséget elveszítő Néppárt ideiglenes kormánya irányítja az országot, és mivel a többséget a mérsékelt jobboldali Ciudadanosszal sem érte el, VI. Fülöp király a választáson második helyezett, de egyébként az 1977-es rendszerváltó parlamenti választás óta a leggyengébb eredményt elért Szocialista Munkáspárt vezetőjét, Pedro Sánchezt bízta meg a kormányalakítással, akinek azonban nem sikerült parlamenti többséget maga mögé állítania. Mindeközben a Néppárt hírnevét súlyos korrupciós ügyek tépázzák: jelenleg is folyik ügyészségi vizsgálat illegális pártpénzek felhasználása miatt. A legújabb közvélemény-kutatások alapján, ha meg kell ismételni a választásokat, akkor a Néppárt tovább veszítene mandátumainak számából és az alternatív pártok tovább növelhetnék részarányukat a madridi parlamentben.
MAJOR SÁNDOR
(SZENTENDRE)
