Ki tud többet a Szovjetunióról? II.

Hurrá, nyaralunk 
A Gulag-szigetcsoport

Mi ez?

Megsemmisítés, kiradírozás Gulág világ © WAN2

Gulág: Goszudarsztvennoje Upravlenije Lagerej, Munkatáborok Állami Kormányzata.

Büntető, nevelő intéz-mény, a cáratyuskák által bevezetett robotmunka tovább-gondolása, a Szovjet-unió népgaz-daságának sajátos vázát alkotó kényszermunka tábor hálózat, meg-semmisítő tábor-rendszer, a náci haláltábor-szisztéma semmivel nem szolidabb változata. Az elítéltek munkaerejének felhasználása azzal a céllal történt, hogy „munkakészségük fejlődhessen és ezáltal vegyék ki részüket a kommunizmus építéséből”. A gulág rabjai által végzett munka nélkül, a nácik ellen küzdő hős Vörös Hadsereg, hadianyag és ellátmány híján, valószínűleg még mindig Moszkva falai alatt táborozna. A nem politikai elitéltek, Sztálin elvtárs történelmi utasításának megfelelően kegyelmet kaptak és mehettek a frontra aknát szedni.

Mi a teendő?
Felfogni a megérthetetlent. Kóklerek és csibészek „tanulmányai” helyett kötelező irodalom a munkatáborban raboskodó Alekszandr Szolzsenyicin kisregénye, az Ivan Gyenyiszovics egy napja.

Gulag-comics
Írta és rajzolta Dancig Szergejevics Baldajev, MVD őrnagy
(forrás: http://www.gulag.hu)

Rajzolója maga is megjárta a Gulagot, de nem rabként, hanem börtönőrként. Néprajzi érdeklődésből és pedagógiai szándékból indittatva rajzolta és irta le a Gulag borzalmas világát. Ebbe a képregényben nem csupán az információk hátborzongatóak, hanem az is, ahogyan a „naiv művész” horrortörténete a szovjet plakátok és a nyugati képregények sablonjaival keveredik.

1

© WAN2

A „nép ellenségei” gyermekeinek kihallgatása szüleik és hozzátartozóik ellenforradalmi tevékenységéről. A sztálini NKVD arra buzditotta a gyermekeket, hogy feljelentsék szüleiket, s így egyesekből hőst csinált, másokból meg veréssel csikarta ki a szükséges vallomást. Az egész országban kampány indult azért, hogy a gyermekek nyilvánosan megtagadják a „nép ellensége” szüleiket, újságcikkek segitségével rávették őket arra, hogy a gyűléseken ők is „haragosan elítéljék a kémeket”. Egyes tanárok efféle fogalmazásokat irattak: „Mi a véleményetek – neked, apádnak és anyádnak – Bljuher, Tuhacsevszkij, Jegorov és a Szovjetunió más marshalljainak letartóztatásáról?” Az ilyen fogalmazások megírása után sok gyerek lett árva, s került gyermekotthonba...

© WAN2

2
A „nép ellensége” nőket a köztörvényesek közé lökték egy éjszakára, de néha többre is... Hogy az NKVD számára szükséges vallomásokat kikényszeríthessék (a 3. fokozatú kihallgatásokon, kínzásokon kivül) a nőket a köztörvényesek zárkáiban helyezték el, ahol a legszörnyűbb módon megcsúfolták, és csoportosan megerőszakolták őket. Az áldozatok gyakran öngyilkosok lettek (fölakasztották magukat, felvágták az ereiket, földet ettek stb.)...

3

© WAN2

Az oxigén vagy a légzőszervek elzárása volt az egyik brutális módszer a „nép ellensége” vallomásának kicsikarására. Kihallgatás közben az NKVD speciális munkatársai a „ráverő kovácsok” vagy „balták” úgy segítették a nyomozót (gyakran maguk is azok voltak), hogy az áldozat fejére gumizacskót húztak, hogy az ne tudjon levegőt venni. Néhány ilyen kínzás után az áldozat szájából, orrából, füléből eleredt a vér.


Back In The USSR
Vörös hadsereg

Mi ez?
A Vörös Hadsereg 1918 májusában alakult: a főleg munkásokból és a cári hadsereg egykori katonáiból álló csapatok ekkor 50 000 embert számláltak. A létszám rohamosan nőtt, 1919 márciusára a Vörös Hadsereg már 1,5 millió, 1920 elejére pedig 5 millió emberből állt. A hadsereg megalapítója és első főparancsnoka Lev Davidovics Trockij volt.

Mi a teendő?
A Vörös Hadsereg sikereit elsősorban az óriási számban felsorakoztatott közkatonák helytállásának köszönhette. Nem a szovjet hadvezetésen, hanem a frontkatonákon múlott, hogy a Wehrmacht csapatai 1941-ben nem mértek végzetes csapást a Szovjetunióra. A szovjet statisztikák szerint minden 100, 1922 és 1925 között született fiatalember közül 97 meghalt a II. világháborúban. Egy idevágó vicc minden idők legszovjetebb háborús kémfilmje, A tavasz 17 pillanata hőséről: „Minden év február 23-án (a Vörös Hadsereg napján) Stirlitz harmonikával járta Berlin utcáit és tereit, közben kozák dalokat énekelt. Nem is sejtette, hogy ezekben a napokban milyen közel állt a lebukáshoz.”

A nagy Hurrrrrá!

Mi ez?

Ultraszuronyok Díszszemle a Vörös Téren © WAN2

Ha a moszkvai Vörös téren magasodó Szpasszkij-torony mesélni tudna, minden bizonnyal látványos november hetedikékről és május elsejékről regélhetne, e jeles dátumok ugyanis évtizedeken át egyet jelentettek a szovjet hadiipar teljes arzenálját felvonultató díszszemlékkel. Bár a november 7-ei katonai szemle volt, a május 1-jei pedig a dolgozó tömegek felvonulása, lényeges különbség nem volt a két esemény között. A díszszemlék versenyében a legemlékezetesebb rendezvény címe a II. világháború végén megtartott győzelmi díszszemlét illeti, melynek keretében a szovjet vezetők lábai elé hajították a németektől zsákmányolt lobogókat.

A Magyar Televízió 1988-ig élő adásban közvetítette a díszszemléket. November 7-én reggel 7 óra 50 perctől milliók ültek a tévé elé, hogy megnézzék a különböző katonai akadémiák, hadseregek és alakulatok felvonulását, és megtekintsék a Vörös Hadsereg elrettentő ballisztikus-interkontinetális rakétaarzenálját. Azonban még ez, a világ nyugati részét fenyegető dübörgés sem tudta túldecibiálni a díszszemlék nyitányát, a szemle katonáinak mennydörgő „Hurrrrrrráááááá”-ját.

Mi a teendő?
Noha a díszszemletartásban mindenképpen világelső Szovjetunió már nincs többé, egy-egy kiadós katonai díszszemlére azért hébe-hóba sor kerül a sokat látott Vörös téren. Így történt például idén is a második világháború végére emlékező Győzelem napi ünnepségek alkalmából, mikor is a világ több mint 50 vezetője gyűlt össze Moszkvában, hogy megünnepelje a náci Németország vereségének és az európai harcok lezárulásának 60. évfordulóját.

A kis piros könyv

A hely a szív fölött Gyűjtsd a bélyeget! © WAN2

Mi ez?
Ha te még akkor nem éltél, kérdezd meg a nagyszülőket! Talán még őrzik valahol… A Lenin és Sztálin összest követően a legnagyobb példányszámban nyomott bestseller a szocialista országokban.

A párttagkönyvet minden derék kommunista a szíve fölött hordta. A havonta különféle színben kiadott apró bélyegeket megvásárolva és a megfelelő helyre beragasztva az öntudatos dolgozók ekképpen is kivették részüket a nagy szocialista álom építéséből.

Mi a teendő?
Ez az össznépi játék a gengszterváltást követően ugyan megszűnt, de kaptunk helyette Lutra-albumot. Ha mindenképp egy eredeti példányra vágysz, irány a bolhapiac!

TűnéSmár

© WAN2 Kik ők? A Szovjetunió és az NDK első emberei a nyolcvanas évek elején. A helyszín a seremetyevói repülőtér. Mi történt? A Népszabadság címlapon hozta a képet, amin a két pártvezér hosszú, forró, véget érni nem akaró csókban forrt egybe egymással a megbonthatatlan barátság, esetleg testvériség jegyében. A kép még egyszer feltűnt a történelem folyamán. A ’90-es választások egyik zseniális plakátja volt a FIDESZ „Tessék választani!” címsorú felhívása. Az egyik képen a két öreg, a másikon két fiatal (fiú és leány!) smárolt egymással.

Proletkult
A Proletkult, a Proletár Kulturális Szervezetek Szövetsége 1917-ben jött létre, célja az volt, hogy szakítson a burzsoá hagyományokkal, és a művészetet a forradalom szolgálatába állítsa. A futurista, kubista, szuprematista művészek eleinte lelkesedéssel fogadták a kezdeményezést, csakhogy Lenin máshogy képzelte a megújulást: a mindennapi életet szolgáló, realista szemléletű művészetet akart.

Szocreál
A szocreál a gorbacsovi időkig volt a Szovjetunió hivatalos művészeti irányzata. A szocialista realizmus az államnak rendelte alá a művészetet, ami a gyakorlatban a vezetők dicsőítését jelentette. Aki avantgárdkodni akart, könnyen munkatáborban találhatta magát. A szocreál festészet idealizált zsánerképeken mutatta be a Szovjetunió boldog mindennapjait, a szobrászat pedig Lenin és Sztálin Godzilla-méretű alakmásai mellett kigyúrt munkások és tenyeres-talpas kolhoz parasztasszonyok robosztus figuráival díszítette a köztereket és az épületeket.

Tipp
Látogass el a Budapest melletti Szoborparkba. „A szocialista ház legyen monumentális, egyúttal azonban intim, emberi és kedélyes” – szólt a szocreál építészet irányelve. A szocreál építészet valójában visszalépést jelentett az előremutató konstruktivista elképzelésekhez képest: a megalomán, díszített, archaizáló stílust Sztálin-barokként emlegetik.

Nem épült meg Konstruktivista és szép © WAN2

A III. Internacionálé Emlékműve

A 400 méter magasságú tornyot Vlagyimir Tatlin futurista művész 1920-ban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékművének képzelte el, később a Komintern törvényhozó, végrehajtó és információs testületeit szerette volna benne elhelyezni. A spirális tartószerkezetű épület ferde tengelye a Föld tengelyével párhuzamos. A spirálban geometriai testek forogtak volna: alul egy kocka alakú gyűlésterem, amely egy év alatt, fölötte egy henger, amely egy hónap alatt, majd egy gúla, amely egy nap alatt fordul körbe. Legfelül az információk továbbítására szolgáló félgömb lett volna, óránként egyszeri fordulatszámmal. A torony sosem készült el.

Nagyratörő terv Lenin az egekben © WAN2

A Szovjet-palota

A Szovjet-palotát a világ legmagasabb épületének szánták.
A tervek szerint a 355 méter magas épület tetején egy 60 méteres, monumentális Lenin-szobor állt volna, amelyben liftek és lépcső vezetnek egy kilátóhoz, mint az amerikai Szabadság-szobornál.

Az építkezést 1934-ben kezdték, de a negyvenes évek elején az épületet félkész állapotában le kellett bontani, mert túl jó célpont lett volna a német tüzérségnek. Végül 1945 után fejezték be, módosított formában, a Lomonoszov-egyetemmel és hét magasházzal együtt.