Ki tud többet a Szovjetunióról? III.

Űrodüsszeia

Mi ez?

A mennyei béke tere Mir © WAN2

A fent felejtett Lajka kutya volt az első földi űrutas, majd 1961. április 12-én Föld körüli pályára bocsátották a világ első embert szállító űrhajóját: a Vosztok-1 Jurij Gagarinnal a fedélzetén egy átlagos szovjet partizánfilm hossza, azaz 108 perc alatt kerülte meg a golyóbist. Valami lehetett odafent, a mosolygós repülő hadnagyot ugyanis mind a mai napig több mint háromszázan követték a világűrbe. A dicsőségből nekünk is kijutott Farkas Bertalan személyében, aki első, és mindezidáig egyetlen magyarként 1980. május 26-án ismeretlen égitestek felé távozott. Bertalan nem egyedül indult a hosszú útra, a Szojuz-36 fedélzetén vele tartott Valerij Kubaszov parancsnok és Miska Mackó is: utóbbi a Földön éppen akkoriban zajló Moszkvai Olimpia kabalafigurájaként jutott soron kívül (űr)hajójegyhez. Gagarin, a No. 1 berepülő pilóta harcirepülőgép-baleset következtében vesztette életét.

Mi a teendő?
Sok minden történt azóta, hogy Gagarin a Világegyetem első polgáraként beírta magát a történelemkönyvekbe. Két évvel később az első szovjet űrhajósnő, Valentyina Tyereskova is engedett a gravitáció vonzásának, mire az amerikaiak is vérszemet kaptak, és Neil Armstrongot bízták meg, hogy csillagos-sávos lobogót tűzzön a Holdra. A kilencvenes évektől a nagyhatalmak közti rivalizálást az együttműködés évei váltották fel, s napirendre került a Mars-utazás. Időközben beindult az űrbiznisz is: az űrturizmus lett a harmadik évezred elit-dilije, mindössze 20 millió dollárt kell összekuporgatnia annak, akinek végképp elege van a földi hívságokból, és Bajkonúrból, a szovjet-orosz űrközpontból túl messzire akar menni.

Tipp
Viktor Pelevin az űrkutatásmítoszról szóló, Omon Ré című kisregényéből minden kiderül, amit a szovjet űrhajózásról tudni kell. Minden pontosan úgy történt, ahogy a propagandisták elképzelték. Egyvalami nem: maga az űrutazás. Az soha nem történt meg.


Doktor Sarlatán

Mi ez?
Oroszországban nagy a kereslet a csodadoktorokra, s úgy tűnik a sarlatánság lassan államilag elismert intézménnyé növi ki magát. A hiszékeny tévénézők állítólag vizet tartalmazó üvegeket tesznek tévékészülékük tetejére, amelyet a tévéműsorban fellépő csodagyógyász feltölt gyógyító energiával a műsora alatt. A Rádió Moszkva angol nyelvű műsora tényként közölte, hogy az ország leghíresebb csodadoktora, Anatolij Kaspirovszkij tévés fellépését mintegy 200 millióan nézték, s a nézők nagy része azóta kigyógyult nyavalyáiból.

Mi a teendő?
Aki nem bízik a hagyományos orvostudományban és a hazai betegellátásban, ma már a tudakozóból is kikérheti a közelben rendelő csodálatos kezű csontkovácsok és misztikus léleklátók, diplomás táltosok és szaktekintélynek számító bionergetikusok elérhetőségét. A mi személyes kedvencünk Borisz, a Bayer Aszpirinnek is komoly konkurenciát állító orosz természetgyógyász, aki a legmakacsabb fejfájásokat is képes puszta kézrátétellel, semmi perc alatt megszüntetni.

A nagy bumm: Csernobil

Mi ez?

Katasztrófa közel húsz éve Mélyen elhallgatták © WAN2

Máig feldolgozhatatlan katasztrófa: 1986. április 26-án nem sokkal éjfél után robbanás történt a csernobili atomerőmű 4. blokkjában. A hivatalos verzió szerint a robbanást emberi mulasztás és egy felelőtlenül végrehajtott nukleáris kísérlet okozta, mai információink szerint azonban a robbanásnak akár ötvennyolc különböző oka is lehetett. A robbanás következtében beomlott 4. blokk tetején át radioaktív anyag áramlott a szabadba, s a széllel, és a felhőkkel terjedve a Föld nagy részére eljutott. Elsőként Svédországból jelezték a háttérértékek emelkedését, és abból következtettek arra, hogy a Szovjetunióban valami nagy baj történt.

Mi a teendő?
Elmaradt osztálykirándulás, saláta-megvonás – gyerekfejjel nagyjából ennyit érzékeltünk az eseményekből. A tévébemondó nénik mindenkit megnyugtattak: nincs semmi baj, legfeljebb arra kell vigyáznunk, hogy ha salátát, sóskát, vagy spenótot veszünk magunkhoz, alaposan mossuk meg az enyhén szennyezett növényeket. Ma már tudjuk, minden mosdatás hiába volt, a nagy levelű szabadföldi növények leveleiről ugyanis a külső radioaktív szennyeződés gyakorlatilag eltávolíthatatlan volt.

Folyók szelik ketté

Mi ez?
A néhai Szovjetunió polgárai sok mindenben hiányt szenvedtek, az egy főre jutó utópista kísérletek számát tekintve azonban sosem kellett szégyenkezniük. A szocializmus kalandos éveiben az ügybuzgó elvtársak a renitens és öntörvényű természet megreformálását is napirendre tűzték, s mivel Üzbegisztán súlyos vízhiánnyal küszködött, úgy döntöttek, hogy jobb belátásra bírják a szibériai folyókat, s nemes egyszerűséggel megfordítják az Ob, az Irtis és a Jenyiszej folyásának irányát.

Mi a teendő?
Az előkészületek annak rendje és módja szerint meg is indultak, még szerencse, hogy a szocialista világrend előbb mondta be az unalmast, mint hogy megvalósulhatott volna ez a mai fejjel alig hihető agyrém, mely bár remekül demonstrálhatta volna a Szovjetunió mindenhatóságát, ám hosszú távon minden bizonnyal beláthatatlan természeti katasztrófához vezetett volna. A szibériai folyók megfordítása sokak fantáziáját beindította, egyes művészkörökben például óriási happeningként, hatalmas land art műként tekintettek a projectre.


MOSZFILM: nagy ország, nagy filmek

Ebből lett a híres logó Vera Muhina szobra © Bánkuti András

„A művészetek közül számunkra a legfontosabb a film.”
(V. I. Lenin, felirat a XX. században létezett magyar ifjúsági mozibérlet első lapján)

Mi ez?
A szovjet-orosz filmgyártás 1923-ban alapított fellegvárában olyan filmek készültek, mint Szergej Eizenstein Patyomkin páncélosa, Szergej Bondarcsuk Háború és békéje, Akira Kurosawa Derszu Uzalája vagy Andrej Tarkovszkij Stalkerje. A Moszfilm nem csak szép számú helyben gyártott klasszikussal, de egy olyan logóval is büszkélkedhetett, amely idővel a Szovjetunió egyik emblémájává vált. Míg az angol filmek a Rank Organization óriás gongjával, az amerikaiak pedig az MGM bőgő oroszlánjával nőttek össze, a szovjet produkciók elképzelhetetlenek lettek volna Vera Muhina Munkás és kolhozparasztnő című monumentális szobra nélkül.

Mi a teendő?
A Moszfilm leghíresebb magyar vendége Jancsó Miklós volt, aki részben itt, a Moszfilm 1. Stúdiójában forgatta az 1967-ben bemutatott Csillagosok, katonákat. A Moszfilm tartósabbnak bizonyult a Szovjetuniónál: Oroszország legnagyobb stúdiója manapság komoly nyereséget termelő részvénytársaságként üzemel.

Andrej Tarkovszkij

Kicsoda? Az orosz és az egyetemes filmművészet egyik legjelentősebb alkotója, akit Michelangelo Antonioni Európa egyetlen keresztény filmrendezőjének nevezett. 1962-ben készítette első filmjét, az Iván gyermekkorát, melyért Aranyoroszlánt kapott Velencében. Következő filmjét, az Andrej Rubljovot 1966-ban fejezte be. A Solarisért (1971) Cannes-ban megkapta a zsűri különdíját. A Tükör elkészítése után a Sztalker következett, melyet csak hosszas nehézségek és egy szívroham leküzdése után fejezett be. A olasz–szovjet koprodukcióban készített Nosztalgiáért Cannes-ban Robert Bressonnal megosztva a legjobb rendező díját kapta. 1984-ben fejezte be az Áldozathozatal forgatókönyvét, és még ugyanebben az évben bejelentette, hogy nem tér vissza a Szovjetunióba. 54 éves korában Párizsban érte a halál: 1987. január 3-án temették el a Saint-Généviève-des-Bois orosz ortodox temetőjében. Mit csinált? Tarkovszkij legendás filmjei (Sztalker, Solaris, Andrej Rubljov) jó néhány generáció meghatározó élményeivé váltak, és hatásuk az elmúlt évtizedekben sem csökkent. „A művészet befogadásához nem kell sok: finom, érzékeny, lágy lélekre van szükség, mely nyitott a szépség és a jóság előtt, képes a közvetlen esztétikai átélésre.” Az idézet Tarkovszkijtól származik, akinek filmjei az idézetben foglaltak ellenére nem keveset követelnek nézőiktől.