Ki tud többet a Szovjetunióról? V.

Az utolsó hangos dal
Balalajka

Mi ez?

Minimalista darab Balalajka: a lélek húrjai © WAN2

A legatavisztikusabb orosz hangszer. Természetesen egy fegyverből alakult ki. Persze, minden húros hangszert az íjból származtatnak, azonban máig nem dőlt el, hogy az orosz fülnek a fegyverek vagy a hangszerek muzsikája a kedvesebb. A balalajka és a nyírfa képéről – hála Marika óvó néninek – mindenkinek az orosz pusztában danolászó muzsik ugrik be. Már évszázadokkal ezelőtt népszerű lett Kelet- és Dél-Európában.

Mire jó?
Magányosan, egyedüli kísérőhangszerként és zenekari egységként is kitűnően használható. A bandura, a guszli és a kobza háromszög formájú, gitárszerű nagytestvérén alapból három húr van, de számtalan verziója létezik. A tipikus balalajkahang az a fadarabbal, fémmel, vagy ujjal gyorsan pengetett ciripelés, ami nagyon hasonlít a Zorba görög, vagy éppen a „Keresztapa” szicíliai mandolin hangjára. Az utóbbi néhány évtizedben divatossá vált balalajka-zenekarok legmegdöbbentőbb hangszere a basszus balalajka, aminek kb. olyan a hangja, mint egy háromhúros népi bőgőnek, és akkora, mint egy sárkányrepülő. Valószínűleg, a KGB hangszerészei sokkal többet képesek kihozni belőle, mintsem gondolnánk.

Tangóharmonika

Mi ez?

Dekoratív, sokszólamú Harmonika © WAN2

Bőrdudára vagy fújtatós orgonára emlékeztető hangszer. Legalábbis ami a fújtatótechnikáját illeti. „Tangónak” csak a zongorabillentyűs változatát nevezzük. Az 1820-as években egy berlini hangszerkészítő, Friedrich Buschmann találta fel. Ekkor azonban még a fő dallamot is gombokon játszották. Oroszországban ma is ez az elterjedtebb változat, de hogy miért hívják tangónak a billentyűs verziót, senki sem tudja. Talán pont a tangókorszakra tehető elterjedése miatt.

Mire jó?
A jobb kéz a fő dallamot, a bal az akkordkíséretet hozza. A papírból, vagy bőrből készült fújtatóegységet állandó mozgásban kell tartanunk. Ha gyorsabban húzzuk, hangosabb, ha lassabban, halkabb. Nagy előnye, hogy mozgatás nélkül némán lehet vele gyakorolni, így a lakók ritkán utálják ki a harmonikás szomszédot. Nálunk csak a háború után lett igazán népszerű, hiszen jellegzetes hangja és egész zenekart pótló hangzása miatt szívesen alkalmazták vendéglátó és egyéb szórakozó egységekben. Mai megfelelője az olcsó távol-keleti hakniszintetizátor, amit szakmai berkekben csak nápolyi szeletnek hívnak. Ahogy a párizsi hangulattól elválaszthatatlan a harmonikakeringő, ugyanúgy elképzelhetetlen nélküle az orosz fájdalom is. Legmegrázóbb találkozásunkat a harmonikával a Második Ukrán Front hőseinek köszönhetjük. Ezzel siratták el az óvóhelyre bevonszolt, haslövéses bajtársakat. De ez szólt akkor is, amikor egy szakasz kaukázusi briganti ment végig a fiatalasszonyokon.

Sztálinorgona, Katyusa

Mi ez?
Félelmetes orosz rakétaüteg, aminek már senki sem tudja az igazi nevét. Először 1941-ben, az orsai harcok során találkoztak vele a döbbent német katonák. Általános iskolában Katyusának illett szólítani Sztálinorgona helyett. Az orosz rakétakísérleteket viszont csak 1936-ban kezdték, ezt gyorsította fel a világháború.

Mire jó?
Látványosan világító, szép hangú hangszer volt ez, amitől állítólag a kelleténél is jobban tartottak a német–magyar–román szövetségesek. A lélektani hadviselés is számon tartja félelmetes hangját, ami felért a Stuka zuhanóbombázókra szerelt szirénával. Az eredetileg repülőről indítható rakétának szánt Sztálinorgonának létezett földre állított és szállítójárműről indítható, több vezetősínes változata is. A II. világháború végére a győztes szovjet csapatok indulója kétségtelenül a Katyusa „muzsikája” lett.

Kalasnyikov

Mi ez?

A világ egyik legnagyobb biznisze Kalasnyikov gépkarabély © WAN2

A legpopulárisabb orosz hangszer. Kevés szovjet katona nevét ismerjük, nem úgy az 1919. november 10-én, a szibériai Kurjanban született Mihail Tyimofejevics Kalasnyikovét. A világháborús sebesült ‘41-ben megálmodott gépkarabélyának neve AK (Avtomat Kalasnyikova) volt. A világ egyik legnagyobb bizniszéből alig részesülő őrmester találmányát ma is világszerte 50–75 millió katona (!) használja és ennél is több azok száma, akik e korszakalkotó találmány jóvoltából voltak kénytelenek befejezni földi pályafutásukat.

Mire jó?
A számos ország címerében szereplő univerzális eszköz közelharcra (a szurony egy mozdulattal feltehető) és távbevetésekre (a behajtható válltámaszú AMD, deszantos verzió) egyaránt alkalmas. A nyolcvanas évek végéig mindössze egy üveg vodkáért nálunk is beszerezhető volt. A rendszerváltás után egyre ritkábban találkoztunk vele, majd a délszláv háború tetőfokán már csak a tv-ben láthattuk. A munkásőrségnél rendszeresített fegyvereket állítólag az Antall-kormány sumákolta szerb és horvát kézre, persze nem barátságból. A közvetítők közül már senki nem emlékszik, viszont állítólagos külföldi bankszámlákon még mindig milliárdok várják az örökösöket, már ha maradtak.

Tipp
A Kalasnyikov zenei változata Emir Kusturica Underground című filmjének egyik sláger illusztrációjaként CD-n is hozzáférhető.

Messer für Frau Müller
Bolondokháza

Szépek és hangosak Messer Für Frau Müller © WAN2

A Messer für Frau Müller vérpezsdítő, teljesen egyedi hangzású idiotizmus. A kilencvenes évek elején még brutális hardcore-t játszottak, aztán ’95 körül egyszer csak megbolondultak, és elektronika, punk és easy listening, meg még ki tudja miféle zenék és zajok összekotyvasztásával létrehozták sajátos muzsiká-jukat. A zenei gegeket bolondos látványvilág egészíti ki. Hallgass Messer für Frau Müllert, orosz rajzfilmfigurák rohangálnak majd a fejedben, és nem bírod ki vigyorgás nélkül.

N.O.M.
(Nyeformálnije
Organizacija Malagyezsi)
Szupercsapat. Összművészeti produkció: a zene, a show és a képzőművészet szerves egysége. A N.O.M. egyik tagja kizárólag a show-man feladatot látja el, a koncerteken különböző jelmezekben, pl. űrhajósruhában ökörködik, az együtteshez kapcsolódó képzőművész, K. Kopejkin képei, és színes ismeretterjesztő füzetei (Hogyan legyünk kultúráltak?, Hogyan igyunk alkoholt?) a ruhatárban megvásárolhatóak. A N.O.M. zenéjében az orosz táncdalok szarvasbőgésszerű éneke száll az alkoholgőzös tébolyban. Többször játszottak Magyarországon. Egy Barkasszal jöttek – Szentpétervárról. A Milli Vanilli óta történt legnagyobb popzenei átverés, a t.a.t.u., a leszbikus lányduó perverz / zseniális ötlete a gyerekpszichológusból marketing igazgatóvá lett Ivan Sapovalov fejéből pattant ki, amikor egy nap az interneten szörfölgetve ráeszmélt, hogy a legtöbb letöltést produkáló site-ok a gyerekpornó és tiniszex oldalak.


MD&C Pavlov
Az orosz rap keresztapja
Alexei Pavlovot 1984-ben csapta meg a hiphop szele, amikor egy kubai osztálytársa vakációjáról visszatérve amerikai rádiókból összekalózkodott felvételeket hozott magával. Pavlovot nem csak a hiphop ragadta magával, nem sokkal később Krisna-hívő lett. Először egy Zvuki Mu nevű art-rock csapatban játszott, Brian Eno felfigyelt a bandára, és szervezett nekik két amerikai koncertet. Alekszej New York fényeitől bódultan hazatérve elnevezte magát MC Pavlovnak, e nevet később MD&C Pavlovra bővítette. Orosz, angol és szanszkrit keveréknyelven rappel, amit gyakran értelmetlen halandzsával egészít ki, ha a ritmus megkívánja.

Elszánt új hullám Nevsky Beat © WAN2

Nevsky Beat
Zeneileg talán a legkifinomultabb az orosz hiphop bandák közül. A baseballsapkás trojka ennyit írt a „muzikalnij sztil” rovatba: dope style.

DA-108
A jobb kézen DA, a balon 108, stílusosan, gótbetűkkel. A zene már kevésbé stílusos, olyan dobalapok bukkannak fel benne, amilyeneket még Bunyós Pityu is szégyellne.

Triada
Egész jó; szintén kissé lakodalomgyanús dob sounddal sajnos.

Sindikat
Kéttagú bűnügyi krónika, géppisztolyozással.

Bangi Hep
Nevezhetnék mondjuk Szájpreszkije Hillnek is magukat.

Jah Division
A nem kimondottan THC-alapú orosz kultúra furcsa hibridje. A marihuánáról énekelnek, de olyan hamisan, mintha tökrészegek volnának. Ráadásul Joy Division-számokat ültetnek át dubra. Pl.: Dub Will Tear Us Apart.

Filip Kirkorov
A hamiskás mosolyú orosz Jacko. A zenéjét nem mertük meghallgatni.

A Milli Vanilli óta történt legnagyobb pop-átverés, a t.a.t.u., a leszbikus lányduó ötlete a gyerekpszichológusból marketing igazgatóvá lett Ivan Sapovalov fejéből pattant ki, amikor egy nap az interneten szörfölve ráeszmélt, hogy a legtöbb letöltést produkáló site-ok a gyerekpornó és tiniszex oldalak.

Kto eta?

Perverz, vagy zseniális? t.a.t.u.: Mindenkit megvezettek © WAN2

Miután Sapovalov meghallgatott ötszáz 14 év körüli jelentkezőt, kiválasztotta a két moszkvai lányt, Julia Volkovát és Lena Katinát, majd hozzáfogott az imázsuk kidolgozásához. 2001-ben a duót leszerződtette a Universal Music Russia, nem sokkal ezután megjelent első maxijuk, az I’ve Lost My Mind orosz nyelvű verziója.

A dalnak köszönhetően a két lány néhány nap leforgása alatt a figyelem középpontjába került, és az csak hab volt a tortán, hogy a szám botrányos videóklipjét betiltotta az MTV Russia. Mire 2002-ben megjelent 200 km/h in The Wrong Lane című albumuk, már hatalmas sztárok voltak Oroszországban, nem csoda, ha a lemez angol nyelvű verziójának egyik producere már Trevor Horn volt.

A 2003-as eurovíziós dalfesztivál befutóinak számítottak, de mivel Volkova hangszálproblémái miatt nem vett részt a próbákon, a hamisra sikeredett előadásuk miatt csak a harmadikok lettek. Hogy fenntartsák leszbikus imidzsüket, koncertjeik alatt minimum egyszer szenvedélyesen csókolóztak, dalszövegeik és videóklipjeik pedig azt sugallták, hogy leszbikus viszonyt folytatnak egymással. Végül 2003 decemberében Vitalij Manszki A t.A.T.u. anatómiája című dokumentumfilmben kipakoltak: bevallották, hogy nem szeretők, soha nem is voltak, és az egész csak egy marketingfogás volt. Katina elmondta, hogy megtért Istenhez, és bűneit folyamatos gyónással és imádkozással próbálja jóvátenni, Volkova pedig bevallotta, hogy 2003 februárjában átesett egy abortuszon.

Következő lemezüket 2004-re tervezték, amihez Sapovalov még egy reality show-t (t.A.T.u. Podnebesnajában) is leszervezett, melynek során – az Ashlee Simpson-recept szerint – a nézők végigkövethették a számok felvételeit. A lemez azonban csak nem akart elkészülni, és többhónapos vita után a két csaj 2004 tavaszán szakított a menedzsmenttel. Időközben Volkova bejelentette, hogy gyereket vár Pavel Pasa Szidorov karatebajnoktól. Lányuk, Victoria 2004 szeptemberében született meg, de néhány hónappal később a lány szakított az amúgy nős Szidorovval.

Bár Juliának folyamatosan problémája van hangszálaival, Lenának pedig megromlott az egészségi állapota, a t.A.T.u. lányokat látszólag semmi sem tudta eltántorítani attól, hogy elkészítsenek még egy lemezt. A nemrég megjelent Dangerous And Moving albumon 11 új dal hallható, és ott találjuk a vendégművészek sorában Stinget is. Az album első kislemezdalának, az All About Us videójába belepakoltak mindent, ami felháborodásra adhat okot: van benne ittas vezetés, strihelés, nemi erőszak és gyilkosság, de hogy ez mire lesz elég, az majd elválik.

Sto gyélaty?
Sapovalov annyi bőrt húzott le a lányokról, amennyit csak tudott, és az már önmagában is gyanús, hogy bár a t.A.T.u. első lemezéből 10 millió példány fogyott világszerte, Katina még mindig szüleivel lakik Moszkva egyik lakótelepén, Volkovának pedig mindössze egy kétszobás lakásra futotta. Rajtuk kívül másokat is leszedett, például Jelena Kipert, az All The Things She Said és a They’re Not Gonna Get Us számok szerzőjét, aki tavaly pert nyert Sapovalov cége ellen, mert az nem volt hajlandó kifizetni neki a jogdíjakat. De az is igaz, hogy nélküle a t.A.T.u. lányok még mindig a falatnyi lakásban élnének, dideregve a falatnyi szoknyácskáikban. Kérdés, hogy boldogulnak-e a menedzserük nélkül, akinek már új felfedezettje van, a 12 éves Helja.