HVG Extra Business
HVG Extra Business
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Tasnádi Istvánt, az utóbbi évek legsikeresebb hazai HBO-sorozatainak vezető íróját, Baráth Katalin krimiszerzőt, valamint a Republic Group kreatívügynökség alapítóját, a tavaly év végén regénnyel jelentkező Fabricius Gábort kérdeztük a történetmesélésről.

Hogyan kreálhatunk és mesélhetünk őszinte és igaz történeteket? A HVG Extra Business Szalon következő estjén a történetmesélés három képviselője meséli el, hogyan kreálhatunk jó történeteket, amelyek hatást gyakorolhatnak magunkra, környezetünkre és közönségünkre. Mostani cikkünkben - mintegy ízelítőként az esthez - a storytellinggel foglalkozó lapszámunk velük foglalkozó cikkeiből szemlézünk.

Tasnádi István: az egyediségnek és az általánosnak együtt kell működnie

©

„A történetmesélés sűrítés, akár klasszikus történethez nyúl az ember, akár maihoz. Abban a pillanatban, hogy lejegyzek egy eseményt, elkezdődik ez a folyamat. Ahogy az adaptációk során változik a szöveg, már nem látni, hol kezdődik az adaptáció, és mi az eredeti történet. A belső ritmus, a formai szerkesztettség és a gondolatsűrítés határozza meg, hogy érdekes lesz-e egy sztori vagy sem” – véli Tasnádi István, aki szerint az író elfogultan válogat a valóság elemeiből. Ha unalmasan teszi, senkit sem érdekel, ha viszont izgalmasan, akkor befogadója nem gondolkodik azon, hogy a történetből mi igaz.

Tasnádi 2012-től az HBO Magyarország megbízásából – előbb a Terápia című sorozat, majd az Aranyélet vezető írójaként – a tévésorozat műfajával kezdett kísérletezni. Míg az előbbi sikeresen adaptálta magyar közegre az eredeti izraeli licencet, az utóbbinál az adaptációból végül eredeti koncepció született.

„A sorozatírás alkalmazott feladat: adott az alaphelyzet, a műfaj, és ebbe kell beépítenem, mit gondolok, tapasztalok a világról. A reneszánsz templomfestők is így dolgoztak: megadták nekik a témát és a befestendő falfelületet – ha jól sikerül, több ezer éven át nézzük, ha meg nem, akkor lemeszeljük.”

Az Aranyélet az egyik finn sorozat alaphelyzetéből indult ki: a jómódú családról szép lassan kiderül, hogy az élete hazugságokra épül. Az írói csapat az eredeti történetet próbálta magyar közegbe helyezni, ám félévnyi munka után kiderült, hogy nem ez a megoldás. „Megírtuk ugyanabban a tempóban, amilyen a finn verzió volt, de nem működött – a magyar mutyizós világ teljesen más volt. Úgyhogy saját ötletekkel jöttünk elő. Miután az angol producerek áldásukat adták a magyar vonalra, elölről kezdtük az egész sorozat írását. Az lett az alapkérdés, hogy lehet-e ma tisztességesen élni Magyarországon” – meséli Tasnádi.

©

Ebből a mondatból kezdték felépíteni a nyolc epizódnyi történet struktúráját, szinte matematikai pontossággal kiszámítva. Amikor a teljes szereplő- és eseményháló megszületett, az írók elkezdtek dolgozni az egyes epizódokon. Szakértők segítették a történetek egyes elemeinek hitelesítését – az első évad ukrajnai farönkökben csempészett cigarettás történetszála például rendőrszakértő segítségével került a sorozatba.

„Ha megnézed a Breaking Badet vagy a Fargót, noha műfajban vagy tempóban különböznek az Aranyélettől, ugyanezekkel a szerkezeti elemekkel dolgoznak. Nincsenek véletlenek: ha a semmiből akarsz olyan tartalmat létrehozni, hogy az kikövetelje a második évadot, használnod kell a patronokat. Ettől persze még nem biztos, hogy működni fog, viszont ha nem teszed, bármennyire erős és egyedi is a tartalom, nem lesz meg a kellő hatása. Az egyediségnek és az általánosnak együtt kell működnie.”

Az Aranyélet esetében a valóság különös módon találkozott a sorozattal – írás közben még az írók keresték a valós elemeket, a bemutató után viszont a sorozat befolyásolta a valóságot. „Nem csupán azzal, hogy a rajongók a Facebookon önálló életre keltették a főszereplőket, de mostanában többször hivatkoztak a médiában egy-egy bűnesetre úgy, hogy az pont olyan, mint amilyet az Aranyéletben kitaláltunk – meséli Tasnádi. – A második évad kapcsán többször kritikaként kaptuk meg, hogy amit látnak, az már nem lehet igaz. Szerencsére még valóban nem lövöldöznek gépkarabéllyal a Király utcában, de a történet minden egyes eleme a valóságra épül, csupán sűriti az eseményeket.”

Baráth Katalin: A műfajbeli szabályokhoz ragaszkodni kell

©

„Úgy kezdtem, hogy a blogomra feltettem a regényem részleteit, aminek hatására jó olvasói kör alakult ki. Többen jelentkeztek, hogy szívesen elolvasnák az egészet, ez azért elég biztató volt. Nem igazán törődtem a kiadói érdektelenséggel, bíztam a regényben, és eldöntöttem, hogy megjelentetem magánkiadásban” – mesél pályafutása kezdeteiről Baráth Katalin krimiíró.

Összesen száz példányt jelentetett meg, nagy részüket eladta az érdeklődőknek, néhányat pedig elküldött a krimi műfajára nyitott kritikusoknak. Az egyik könyv célba talált, született egy méltató recenzió, amelyet átvett a Litera. A kritikát később az irodalmi portálon elolvasta az Agave kiadó szerkesztője, aki hozzászólásban üzente meg, hogy érdekelné a szöveg. Mivel kiállta az olvasópróbát, 2010-ben másodszor is megjelenhetett, immár „profi”, szerkesztett, javított kiadásban.

A fekete zongora kifejezetten könnyed, olvasmányos történelmi krimi. Mivel a huszadik század elején játszódik, történelmi háttere is izgalmas, a karakterek kidolgozottak, élnek. Az első részt három folytatás követte, így elkészült a tetralógia. Mind a négy kötetet az Agave jelentette meg, látta, hogy a könyvek jól fogynak, így hosszú távú szerződést kötött a szerzővel. A népszerűsítésben sokat jelent, ha a szerző is besegít a népszerűsítésbe, és ha már kialakult a baráti krimikör, dolgozik is a közösség egyben tartásáért. Baráth Katalin mind a közösségi oldalakon, mind saját blogján aktív, bejegyzéseket ír, szinte minden felvetésre, kritikára, dicséretre, megjegyzésre válaszol. Az olvasók érzik, hogy köztük él, nekik ír, nem elefántcsonttoronyban dolgozik.

Mivel beleszürkülni sem szeretne a Veron-regények írójának szerepébe, tavaly egy kortárs krimije jelent meg (Arkangyal éjjel), most pedig egy nagyjából ismeretlen ötvenhatos történetet vett elő. Az előbbi jó kritikákat kapott, az utóbbi sem ígérkezik szokványosnak. A felütés már önmagában izgalmas: a forradalom kitörésekor néhány államvédelmis tiszt átszökött Jugoszláviába, ott letartóztatták és bezárták őket egy villába, ahol egyiküket másnap holtan találták. Tíz kicsi indián helyett négy kicsi ÁVH-s. Bár a gyilkosság már a szerző fiktív csavarja, éppen ez az írói szabadság jó ebben a műfajban.

„Nem vagyok impresszionista író. Előre kigondolom a regény végét, a gyilkosságot és a lezárást, és onnan fejtem visszafelé. A krimi nem véletlenül krimi, és nem szabadvers. A műfajbeli szabályokhoz ragaszkodni kell, még akkor is, ha éppen azokat akarod megkerülni, megcsavarni. Bármilyen legyen is a történet, a hangulat, a kulcs az, hogy az információkat megfelelően adagoljuk. Kriminél lényeges a dinamizmus, fenn kell tartani az érdeklődést, az izgalmat. Ahogyan a cliffhangerek működnek a sorozatoknál.”

Fabricius Gábor: „Nehezen hagytam el a valóságot”

©

A Republic Group kreatívügynökség alapítója több évtizedes reklámos pályafutása mellett nemrégiben íróként is sikerrel mutatkozott be. Az Európa Könyvkiadó gondozásában tavaly megjelent Más bolygó című regényével erős állítást tett arról, hogy a szépirodalmi szövegből is képes színvonalasat alkotni. Bár az alapanyag ezúttal a nyelv, a gondolkodásmód ugyanaz, csak nem alkalmazott terepen, hanem intim, személyes történetben talál formát.

A Más bolygó első jelenete bátor vállalás a médiapiacról élő szakember részéről: a főszereplőt, Wundert – egy kereskedelmi csatorna igazgatóját – kirúgják az állásából, mert az állam átveszi a csatorna irányítását. Sőt, népirtásért be is perlik, amiért a tévéje éveken át olyan műsorokat sugárzott, amelyek káros hatással voltak a lakosság szexuális életére, így csökkent a népszaporulat. Kirúgása után Wunder útnak indul húsz évvel ezelőtti önmagához, amikor 1993-ban a barátjával és a szerelmével körbejárta Nyugat-Európát.

„Egy történetnek sok rétege van. Az első a kognitív, maga a cselekmény. De a valódi történet nem ezen a szinten, hanem a ritmus szintjén működik – avat be Fabricius a történetmesélés dinamikájába. – Akkor érzed igazán, hogy olvasás közben történik veled valami, ha a megfelelő ritmusban kapod az élményeket. A szöveg vagy a film olyan, mint egy nagyzenekari mű, a lényegét az időbelisége adja. Mint ahogy a jó kampány is a ritmusra épít, hogy milyen tempóban jut információhoz a tömeg.”

Ahogyan minden fikciós szerző, Fabricius is a valósághoz fűződő viszonya tisztázásával kezdte az íróvá válás folyamatát. „Nehezen hagytam el a valóságot, az elején ragaszkodtam hozzá, és azt írtam le, ami megtörtént velem. Pedig a fikcióban a valóság nagyon személyes. Nagyjából a könyv írásának felénél éreztem rá a megfelelő technikára, és kezdtem el azzal foglalkozni, valójában mit érzek. Ez nagy élmény volt. Írás közben ki-be járkáltam a történetben és a karakterekben, folyamatosan improvizáltam, idősíkok, szereplők és események között mozogtam.”

A fenti cikkrészletek a HVG Extra Business 2017/1-es számából származnak. Kíváncsi, hogyan segíthetik karrierjét vagy cégének sikerét a történetek, és hogyan aknázzák ki a sztorik erejét a profik? Keresse az újságárusoknál a HVG Extra Business friss számát, vagy rendelje meg itt kedvezménnyel! De el is jöhet a HVG Extra Business Szalon következő estjére, ahol a cikkben szereplő szakértők beszélnek a történetmesélésről.

Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
HVG Extra Business Business magazin

9 tipp arra, hogy uralmunk alá hajtsuk a világot

Gamechangereknek nevezzük azokat vállalatokat, amelyek nem pusztán jobb terméket, szolgáltatást szeretnének nyújtani, hanem a piacokat – és ezen keresztül az egész világot – igazítanák saját víziójukhoz. Cikkünkben Peter Fisk üzleti tanácsadó meglátásain keresztül bemutatjuk, milyen gondolkodásbeli változtatások repíthetnek a csúcsra egy céget.

HVG Extra Business Business magazin

Egy tervező, aki vevőinek elmeséli a ruhák születésének történetét

A gyorsan változó divat kínálata arra ösztönöz minket, hogy gyakran vásároljunk új cipőt, ruhát, táskát – ezek futószalagszerű gyártása azonban súlyos környezeti és társadalmi károkkal jár. Cikksorozatunkban olyan kisebb hazai cégeket mutatunk be, amelyek a termékeiket a lehető legkevesebb káros hatás mellett készítik el.

HVG Extra Business Business magazin

A Görény Művek agilis örökösei már a spájzban vannak

Újabban már a nagyvállalati marketingesek is rákaptak a szoftverfejlesztők által jól ismert agilis munkamódszerekre. Néhány cég már ennél is továbbmegy: innovációs központokat, afféle márkalaborokat alapítanak, például a Szilícium-völgyben.