Retróhullám az autógyáraknál

Egy Dodge a múltból © AP

Az idei detroiti autókiállításon a legnagyobb érdeklődés a német-amerikai DaimlerChrysler, illetve a General Motors standját övezte, ahol a látogatók vidám nosztalgiával gondolhattak vissza azokra az időkre, amikor még olcsón mérték a benzint, az aszfaltszaggató, bivalyerős autócsodák pedig még nem hasonlítottak egymásra meg egy aerodinamikailag kidolgozott vízcseppre. A két nagy amerikai autógyár ugyanis időutazást kínált legújabb modelljével. A Chrysler az 1960-as évek egyik legendás márkáját, a Dodge Challengert élesztette újjá, a GM pedig az ezzel egykorú - és 2002 óta semmilyen változatban nem gyártott - Chevrolet Camaro új koncepciójával állt elő. Mindkét cég az autópiacon is jelentkező retródivatot igyekszik meglovagolni. E trend, bár mostanában tetőzik, még 1998-ban indult, amikor a német Volkswagen előállt a legendás Bogár modernizált változatával.

A népautó - amelynek első típusát 1938-ban még Adolf Hitler megrendelésére készítette Ferdinand Porsche, akit a csehszlovák Tatra T97-esének formája inspirált - évtizedeken keresztül világsiker volt, ám hagyományos verzióját az USA-ban csak 1978-ig, Európában pedig 1985-ig értékesítették, utána már csupán Brazíliában és Mexikóban gyártották. A Bogár iránti szűnni nem látszó nosztalgia azonban meggyőzte a Volkswagent, amely 13 évi szünet után - az 1994-es detroiti kiállításon bemutatott koncepcióautó lelkes fogadtatására építve - előállt a modell új technológiai követelményekhez igazított, egyebek mellett már nem far-, hanem orrmotoros változatával, amely csak formájában emlékeztetett a régire. Az új modell sikeresnek bizonyult. Igaz, nem annyira Európában, mint az Egyesült Államokban, ahol a retróérzés erősítésére megjelent a kabrióváltozat is, a vevők pedig - amerikai hagyomány szerint - tovább spécizték az alapmodellt.

© BMW

Az európaiak kevésbé fogékonyak a múltidézésre. A hatvanas évek egy másik újjáélesztett legendája, a Mini Cooper (a névadó John Cooper brit autóversenyző) is inkább a tengerentúlon népszerű. Az eredetileg a British Motor Corporation (BMC) számára Sir Alec Issigonis által tervezett kisautó - amint azt az Austin Powers-filmek is fölidézték - a négy évtizeddel ezelőtti Anglia jelképe volt, ám technikailag már elavultnak számított, amikor 1994-ben a német BMW megvette a BMC-ből lett Rovert. Hat évvel később a BMW szerzeményének nagy részét továbbadta, ám a Mini márkanevet megtartotta, miközben az utolsó régi modell - túlélve két kortársát-riválisát, a régi Bogárt és a Citroen 2CV-t, a Kacsát - 2000 októberében gördült le a szerelőszalagról.

Egy évre rá megjelent az új Mini, amely a retróhullám hátán 2002 márciusában érkezett az amerikai piacra, ahol az eladásoknak csak az Oxfordban lévő gyártóüzem kapacitása szab határt. A korszerűsített Miniből tavaly már majdnem 40 ezer darabot adtak el az USA-ban, kétszer annyit, mint amennyi az eredeti értékesítési tervekben szerepelt. Az új változat Hollywoodtól is reklámot kapott: a 2003-as Olasz meló című filmnek gyakorlatilag egyik főszereplője volt. Igaz, ez is a retró része, hiszen a film eredeti, 1969-ben készült változatában is Minivel menekültek az elegáns aranyrablók.

Az amerikai autógyártók közül a Chrysler ismerte föl elsőként a nosztalgiában rejlő lehetőséget. A 2000 áprilisában debütált PT Cruisernek nem volt ugyan elődmodellje, formája ellenben hasonlított az 1930-astól az 1950-es évekig divatban volt, gyakran faberakásos gépkocsikéra. A Cruiser olyan sikeresnek bizonyult, hogy sikk volt venni, és a Chrysler - az utóbbi években az amerikai piacon szokatlan módon - sokáig nem adott engedményt a listaárból. A Cruiser időközben megszaporodott változatait azóta világszerte mintegy hatvan országban értékesítik, idén márciusban a mexikói Tolucában az egymilliomodik darabja is elkészült. A Cruiser eladásainak elemzése során kiderült, hogy a vevők elsősorban nem az eredetileg megcélzott fiatalok közül kerültek ki, hanem az úgynevezett baby-boom generációból, akik a második világháború vége és a hatvanas évek eleje között születtek, és a Chrysler modellje gyerekkori autós emlékeket ébresztett bennük.

Ugyanerre a népes - és fizetőképes - korosztályra alapozva indult el Amerikában a gépkocsik retródivatjának újabb hulláma, amely az úgynevezett muscle car, a nagy teljesítményű, elegáns vonalú autók reneszánszát hozta el. Legújabb képviselői a Dodge Challenger és a Chevrolet Camaro lehetnek, ha - a piaci várakozásokat elégségesnek ítélve - beindítják a sorozatgyártásukat. Újraélesztésük ötletét a Ford Mustang sikere adta. A harmadik nagy detroiti autógyár 1964 óta folyamatosan gyártja a Mustangot, ám amikor a 2005-ös változatban a hatvanas évek stílusát hozta vissza, az eladások látványosan megugrottak. A Ford tavaly 160 ezer darabot értékesített a modern fölszereltségű nosztalgia-Mustangból, és a még nála is súlyosabb pénzügyi nehézségekkel küzdő GM most azt mérlegeli, vevő-e a piac egy, a Camaro képében megjelenő vetélytársra.

A Ford Mustang emblémája

A négy évtizeddel ezelőtti stílus és életérzés iránt fogékonyak ízlését ugyanis nem mindig sikerül eltalálni. A Ford például a Mustang előtt kudarcot vallott másik, 2001-ben föltámasztott legendájával, a Thunderbirddel, amelynek gyártását - fél évszázad alatt másodszor - tavaly júliusban megszüntette. A GM számításai egyelőre nem jöttek be a tavaly modern formájában ismét megjelent Pontiac GTO-val, és egyelőre a Chrysler is kevesebb mint 50 ezret értékesített 2005-ben az egykor szintén legendás Dodge Chargerből.

A Chrysler viszont mindenki mástól eltérő, rendkívül sikeres módon lovagolja meg a retródivatot. A csipgyártó Intel módszerét - az Intel Inside logó feltüntetése a személyi számítógépeken - átvéve jelzi, melyik autójába építette be V8-as, 6 literes Hemi motorját, amely 425 lóerős teljesítményre is képes. A Hemi - amely nevét a félgömb alakú égésteréről kapta - az 1960-as években legendás motornak számított, amelyet a Chrysler 2002-ben reaktivált.

A sikeres reklámkampánnyal kísért Hemivel szerelt Chrysler-modellek általában mintegy 5 ezer dollárral - a stílusos karosszériája miatt önmagában is népszerű Chrysler 300-as szedán esetében pedig csaknem 10 ezerrel - drágábbak a "szimpla" V6-os motorral készülteknél, és a különbözet nagy része színtiszta nyereség az autógyár számára. Ennek dacára az amerikai piacon értékesített Chargerek 70 százalékát és a 300-asok csaknem felét Hemivel rendelték a vevők. Akik megnyugtathatják a lelkiismeretüket is, hiszen a nagy teljesítmény dacára az új Hemi - amely túl van az 1 millió darabon - nem falja úgy a benzint, mind korábbi változata. A fedélzeti számítógép ugyanis a másodperc törtrésze alatt lekapcsol a nyolc hengerből négyet, ha például az autópályán egyenletesen haladva vagy a pirosnál várakozva nincs szükség rájuk, amivel a fogyasztást a hivatalos adatok szerint országúton 9,5 liter közelébe lehet leszorítani. A detroiti bemutató alapján ugyanezt a megoldást használná a GM is az új Camaro V8-as motorjában, amelynek teljesítménye szintén elérné az ismét divatba jött 400 lóerős határt.

NAGY GÁBOR