 © hvg.hu |
A Volkswagen nemcsak autónak, de munkaadónak is jó. Legalábbis így tartják Németországban, ahol a Volkswagen AG-nál (VW) dolgozni - a wolfsburgi központin kívül Hannoverben, Emdenben, Kasselben, Braunschweigben is működik gyártóüzem, egy új, inkább látványgyárnak számító összeszerelő egység pedig Drezdában -, ha nem is főnyeremény, de biztos megélhetés. Jellemző, hogy a Németországban a munkaadók és az ágazati szakszervezetek között rendszeresen kialkudott, kötelező bértarifarendszeren belül külön VW-táblázat van. Ezt az IG Metall szakszervezet és a VW megegyezése alapján kötik, s többet ígér, mint akár az autóipar, akár a fémfeldolgozó ipar más gyárai: a VW bértételei 20 százalékkal haladják meg az ipari átlagot. A jelenleg érvényes VW-tarifa szerint egy kezdő betanított munkás havi díjazása legalább 1527 euró, a "középpályán" 2600-2800 euró a havi alapbér, egy nagy gyakorlattal rendelkező, szakképzett dolgozó alapfizetése pedig eléri az 5300 eurót. Ehhez jön még 30 százalékos műszak- vagy túlórapótlék, a vasárnapi munkáért pedig 50, az ünnepnapiért 100-150 százalékos pótlék jár. A dolgozók markát évi 818 eurós nyaralási pénz is üti, továbbá - a cég eredményességétől függően - évenkénti egyszeri juttatásként 1190 euró.
 © VW |
Most azonban éppen az eredményesség került veszélybe - állítják a cég vezetői, akik amúgy is változtatni szeretnének a "dolgozói paradicsomon". Különösen, hogy ezekért a gáláns juttatásokért ma csak heti 28,8 órát kell dolgoznia a VW 104 ezer németországi alkalmazottjának. A cég igazgatótanácsának (it) szándékai szerint legalább a munkaidőt kellene az ipari átlaghoz közelítve, heti 35 órára emelni - a fizetések változatlanul hagyása mellett.
[[ Oldaltörés: Dolgozz többet ugyanannnyiért (Oldaltörés) ]]
A dolgozz többet ugyanannyiért jelszó azonban nem nyerte el a VW-alkalmazottak és az őket képviselő szakszervezet tetszését. A múlt héten már rövid figyelmeztető sztrájkra is sor került, a wolfsburgi központban pedig kifütyülték a cégvezetés terveit ismertetni-indokolni akaró Wolfgang Bernhard it-tagot. Évtizedes vívmányokról van ugyanis szó, amelyeket harc nélkül nem lehet csak úgy feladni.
 © VW |
Az ipari átlagot meghaladó bértarifa-rendszer eredete a német megosztottság idejére nyúlik vissza. A háború utáni, de még az ötvenes-hatvanas években sem volt könnyű az NDK-határ közvetlen közelében lévő Wolfsburgba (a következő település már Helmstedt, a szögesdrót és az aknazár vidéke volt) munkaerőt szerezni, sőt aki ott élt, ha tehette, "beljebb", azaz nyugatabbra költözött. Csábításnak kellett hát a magasabb bér. Az újraegyesítés után Wolfsburg az ország közepére került, az eladási statisztikák viszont a mélybe csúsztak: 1993-ban a VW 30 ezer embert akart elbocsátani. Ehelyett azonban megegyeztek a szakszervezettel, hogy a nyugati országrészben lévő VW-gyárakban heti 28,8 órára csökkentik a munkaidőt, mindenki négy napot dolgozik, de a fizetéseket csak tíz százalékkal viszik lejebb.
 © VW |
A konszenzus mostanáig kitartott, sőt 2004-ben még megfejelték egy olyan megállapodással is, mely szerint 2011-ig nem lesz létszámleépítés a cég németországi gyáraiban. Ezt azonban - érvel most a cégvezetés - csak akkor lehet betartani, s akkor is csak nagy erőfeszítések árán, ha a munkavállalók készek a többletáldozatra, vagyis az ingyenes túlmunkára. A VW legfőbb baja a menedzserek szerint ugyanis a konkurenciához képest túl drága élőmunka. Míg a konszern nyugat-németországi gyáraiban 55 euróba kerül egy munkaóra, a németországi autóipari átlag csak 40, a kelet-európai pedig mindössze 10 euró. Így aztán hiába vezette a VW most májusban is az európai eladási statisztikát 273 ezer autóval, a cég jövedelmezősége nem versenyképes. Sőt, mondják, már a tavalyi 634 millió eurós nyereség mögött is elsősorban a konszernhez tartozó Skoda jó számai húzódtak meg, az "igazi" VW-k éppen hogy csak nullszaldóra jöttek ki.
Olyannyira - s innentől már kissé zsarolásíze is van a dolognak -, hogy ha a szakszervezet nem tanúsít rugalmasságot, akkor a vezetés kénytelen lesz megfontolni a Golf modell gyártásának Wolfsburgból esetleg külföldre telepítését. Hogy hová - Spanyolországba, esetleg Dél-Afrikába -, arról még nem esik szó, a több tízezer álláshelyet fenyegető veszély képe mindazonáltal rögzült a köztudatban.
Figyelmet érdemelnek persze a szakszervezet ellenérvei is: például, hogy a VW-k előállítási költségein belül az élőmunka aránya típustól függően 15-20 százalék, s mi lenne, ha a cégvezetés a maradék 80-85 százalékon kezdené a költséglefaragást. A tárgyalások júliusi folytatására készülő szakszervezet ráadásul a cégvezetéssel ellentétben úgy véli, hogy ha mindenki újra 35 órát dolgozna, az automatikusan feleslegessé váló munkahelyeket, vagyis elbocsátásokat vonna maga után, mivel a gyárak már most is kapacitásuk alatt működnek.
WEYER BÉLA / BERLIN
