© Avia |
Pedig az amerikaiak az utóbbi két évben nem kevés pénzt fektettek az Aviába. Miután átvállalták 6,8 milliárd korona (1 korona = 9,57 forint) adósságát, 5 milliárd koronát ruháztak be a cégbe. Az összeg java a szervezeti felépítés átalakítására ment el - külön részlegeket hoztak létre a gyártásra, az eladásra és az ingatlanok kezelésére -, majd visszacserélték Aviára a Daewoo-logót, és a 6-9 tonnás teherautók mellett megkezdték a 10-12 tonnások gyártását.
A cég azonban nem lett nyereséges, mindössze a veszteségből sikerült valamennyit ledolgozni: 12 százalékkal alacsonyabb, 545 millió koronás forgalom mellett tavaly a ráfizetés 793 millió korona volt, alig kevesebb az egy évvel korábbinál. A 20 ezer darabos gyártási kapacitású Avia tavaly mindössze 553 teherautót adott el. Pedig az amerikaiak azt tervezték, hogy a gyártást három éven belül legalább 5 ezerre tornásszák fel. Felmerült a nagy kapacitású üzemek átalakítása, hogy bérmunkában más cégek számára is tudjanak teherautót gyártani.
Az eredetileg repülőgépmotorok gyártására 1919-ben alapított Avia fennállásának első két évtizedében polgári és katonai repülőgépeket készített a Prága melletti Letnanyban lévő üzemben. A második világháború alatt az Arado elnevezésű katonai repülőgép mellett főként a német Daimler-Benz számára gyártottak repülőgépmotorokat. A cég a második világháborút követő államosítás után megvásárolta az orosz IL-14-es repülőgép licencét, ám egyúttal teherautó-gyártással is bővítette tevékenységét, és néhány éven belül ez vált a fő tevékenységgé. A szocialista nagyvállalat életében a francia Renault-val 1967-ben kötött megállapodás jelentett újabb fordulatot: a Renault-Saviem licence alapján éveken át gyártottak 1,5-3 tonnás teherautókat, később pedig azok házon belül továbbfejlesztett változatait, amelyek szép számban futottak a magyar utakon is.
© Avia |
A gyártási kapacitás kapóra jött a térségben akkoriban terjeszkedni szándékozó dél-korai Daewoo-csoportnak, amely 1995-ben az állami hányad megvétele után a kisbefektetőket is kivásárolta. A Daewoo nagyarányú fejlesztésbe kezdett, új, korszerű modellekkel rukkolt elő, de nem tudott alapvetően változtatni a helyzeten. Ideje sem maradt rá, 2001-ben ugyanis csődbe ment, vevője, az amerikai General Motors pedig nem tartott igényt az Aviára, így két éve eladta a cseh céget az Odiennek. Az indiai Ashok Leyland - mely a vételárat nem hozta nyilvánosságra, de annyi kiderült, hogy az ingatlan cseh tulajdonban marad - nagy reményekkel vágott bele első európai üzletébe, abban bízva, hogy az Avia révén betör a kontinens teherautó-piacára, a prágai gyárnak pedig piacokat biztosíthat odahaza, illetve más ázsiai és közel-keleti piacain. Mindenesetre az új tulajdonos - melynek alapját 1948-ban a brit Austin márkájú autók összeszerelésére létrehozott cég jelentette, 1955-ben pedig a brit Leylanddal szövetkezett autóbuszok gyártására - elég tőkeerősnek tűnik. Az évi 1,2 milliárd dollár forgalmú, közel 30 országban jelen lévő, 60 millió dollár nyereségű cég India egyik vezető járműgyártója: öt indiai autóbuszból négy az üzemeiből gördül ki.
Tálas Andrea