Érintkezik-e a japán és a magyar történelem? Tanulhat-e valamit a modernizálódó Japán a mi példánkon? Van-e közös érdeke az egymástól sok ezer kilométerre lévő országnak? Nem mai, száz évvel ezelőtti kérdések ezek Japánból.
Minden negyedik magyar szerint az elkülönülés a legjobb út a cigány–többségi konfliktusok csökkentésére. Eközben kiderül, akiknek van vagy volt személyes kapcsolatuk romákkal, kevésbé érzik fenyegetve magukat és reálisabban ítélik meg őket. A társadalmi távolság növeli a félelmet.
Mit hagyott maga után Gyurcsány Ferenc? Országlásának vannak-e mélyebb, a politikai közösség egészét érintő következményei? Változott-e vele az ország? Van elemző, aki már most megpróbálkozik a számvetéssel. Eredményei azonban meglehetősen szerényre sikeredtek.
„Zárkatársam nem tudta hova tenni, hogy nem szeretem sem a kommunizmust, sem a nácizmust. Aztán vita közben hosszasan méregetett, majd felkiáltott: – Ja, már értem! – Vagyis hogy ezt a dumát csak egy zsidó mondhatja. Félek, hogy majdnem igaza volt.” Kőszeg Ferenc K. történetei című visszaemlékezése bizonyosan a tavaszi könyvpiac slágere lesz.
