A Kelet-angliai Egyetem és a londoni Royal College kutatói több mint 1000 női ikerpárt vizsgáltak az étrend és a csonttörések kockázata szempontjából. A brit hölgyek az ötvenes éveik közepén jártak. A tudósok azt vizsgálták, hogy az elfogyasztott ételek és italok miként korreláltak a törött csontok számával.

„A mérsékelt borivást összefüggésbe lehetett hozni a nagyobb csontsűrűséggel, a hagyományos XX. századi angol étrendet viszont a gyengébb csontokkal” – mondták a kutatók. A kikérdezés mellett az önkéntes résztvevők csontjainak állapotát is megmérték a csípőizületben, a gerincben és a combcsont fején. Az American Journal of Clinical Nutrition című folyóiratban megjelent eredmények azt mutatták, hogy a bor kedvező hatást gyakorol a csontsűrűségre.

Fülöp Máté

A hagyományos, halból, krumpliból, sült babból, húsos pitéből és főtt húsból álló angol konyha azonban nem valami előnyös a csonterősség szempontjából. A sok gyümölcs és zöldség is csak keveset használ. Az még nem tiszta, hogy a bor miként erősíti a csontokat, de korábbi kutatások azt sejtetik, hogy a hatás a polifenoloknak köszönhető és nem az alkoholnak. A vegyület a szőlő héjában található. Ez a vizsgálat alátámasztja kisebb kutatások eredményeit, melyek az alkohol védő hatásáról számoltak be, de az közismert, hogy az erőteljes italozás a csontok gyengülésének egyik fő kockázati tényezője.

A csontritkulás hatására a csontok elgyengülnek, törékennyé válnak, leggyakrabban a gerincoszlop, a csukló és a csípő érintett. Magyarországon a becslések szerint 700 ezer-egymillió embert érint. Minden harmadik nőnél és minden tizenkettedik férfinál kialakul élete során. A betegség kockázata leginkább azokat a nőket fenyegeti, akik szteroidtartalmú gyógyszereket szednek, sokat isznak, vagy felmenőik között előfordult már hasonló állapot. Gyermekkorban a csontok gyorsan nőnek és regenerálódnak, de az életkor előrehaladásával ez a folyamat lelassul, 35 éves kortól pedig fokozatosan csökken a csontsűrűség. Ez az öregedés normális velejárója, de néhány embernél csontritkuláshoz és gyakori törésekhez vezethet. Akkor alakul ki, mikor a csontbontó sejtek (oszteoklasztok) száma meghaladja a csontépítőkét (oszteoblaszt). A társadalom öregedésével pedig az egészségügyi ellátó rendszer egyre gyakrabban kénytelen szembenézni ezzel az állapottal.