A legenda szerint Billy Graham elsőre tulajdonképpen egy félreértelmezhető félmondat nyomán jött Magyarországra. Történt, hogy Laczkovszki János, az akkori magyarországi baptista elnök 1972-ben Clevelandben ellátogatva Graham egyik evangelizációjára, mintegy udvariasságból megkérdezte, ha kapna meghívást Magyarországról, eljönne-e. Graham ezt néhány perccel később a pódiumról már úgy interpretálta sok tízezres közönsége előtt, hogy meghívták, és jön. A külföldi sajtó azonnal felkapta a hírt, a döbbent magyarországi egyházügyisek némi felsőszintű tájékozódás után igent mondtak. A látogatás után pedig a Palotay Sándor akkori egyházi vezető szerkesztette, az eseményt megörökítő brosúrában pedig már annak kijelentése is megengedtetett, hogy: "fontos kiindulási pontnak látjuk a Magyar Népköztársaság nyitott külpolitikáját, különösen a népek közötti barátság ápolásának (...) hangsúlyozását", mivel "hazánkban az egyházak is megértették államunk széles körű külpolitikai programját".

Még így is öt év telt el a furcsa meghívás és a látogatás között: 1977 szeptemberéig húzódott, amíg Graham magyar földre léphetett. Palotay mindjárt a reptéren kijelentette: meggyőződése, hogy e látogatás előrelépés "az evangélium ügyének munkálásában, amelyet a magyar szocialista társadalomban szóban és cselekedetben lelkészeink és tagjaink eddig is nyíltan és szabadon hirdettek". Ennek demonstrációjaként Graham a tahi baptista ifjúsági táborban mintegy 30 ezer ember előtt, később pedig Budapesten és Pécsett is szabadon hirdethette az igét. Cserébe viszont megígérte Aczél György akkori miniszterelnök-helyettesnek, hogy közbenjár a mélyen hívő Jimmy Carter elnöknél a Szent Korona visszaadásának ügyében. Így is lett. Annak ellenére, hogy az USA több mint három évtizeden át igyekezett hű maradni Pajtás Ernő ezredes koronaőr 1945-ös intéséhez, miszerint "azt csak Magyarország teljes felszabadulása után adják vissza", mások mellett Grahamnek is köszönhető, hogy a korona 1978. január 6-án visszakerült Budapestre (HVG, 1998. február 27.).

Nyilván e gesztus is segíthette, hogy a tévéprédikátor 1982-ben ismét Magyarországra jöhetett - ekkor már a Debreceni Református Teológia díszdoktorává is avatták. 1985-ben a Budapest Sportcsarnokban 15 ezren, Pécsett 50 ezren hallgathatták. Még ezt is túlszárnyalta azonban 1989-es útján, amikor is 95 ezren zsúfolódtak be az akkor még a népről elnevezett mai Puskás-stadionba. Magyarországi látogatásai után végigjárta a szocializmus szinte teljes kelet-európai világát. Lelkes hívei szerint a vasfüggöny mögötti látogatások készítették volna elő a terepet a későbbi sorozatos pápai látogatásoknak. Már más kérdés, hogy a magyar baptista vezetők csak kereshetik az okot: miért van, hogy miközben Romániában és Ukrajnában sokszorosára, több százezer főre nőtt az ottani baptista egyház híveinek száma, Magyarországon nem indult meg ilyesféle robbanásszerű növekedés a 20 ezer lelket számláló közösségben.