Városban nagyobb az esélyünk a szívrohamra

Augsburg városában évek óta gondos megfigyeléseket végeznek az infarktusesetek körülményeinek vizsgálatára. A KORA nyilvántartásban 1454, heveny szívinfarktus miatt kórházba szállított beteg sokféle adatát rögzítették és először azt dolgozták fel, hogy a szívroham tüneteinek megjelenése előtt a rosszullét áldozatai mivel foglalkoztak, hol tartózkodtak.
 
Előzőleg már közölték azokat az adatokat, hogy az infarktus bekövetkezésének esélye ötszörte nagyobb, ha valaki nagy fizikai erőkifejtést végez, például télen a havat lapátolja, vagy megfelelő tréning nélkül sportol. Akkor észlelték, hogy a betegek közül csaknem minden tizedik a mellkasi fájdalom előtt valamilyen formában közlekedett. 
 
Annette Peters és munkatársai most azokat az eredményeket ismertették, melyek a szívinfarktust megelőző időszak közlekedési eseményeit foglalták össze. Kiderült, hogy az infarktusra jellemző mellkasi fájdalom kezdete előtti órában a vizsgált személyek közül sokan a városon belül közlekedtek. 
 
A kutatók azt találták, hogy ha a koszorúérbeteg ember valamilyen formában és úton részt vesz a városi közlekedésben, a megérkezés után órában háromszor nagyobb a kockázata a szívrohamnak, mint akkor, ha otthon, vagy munkahelyén tevékenykedett volna. Közlekedést követően az infarktuskockázat még hat órán át fokozott marad.
 
Ilyen szempontból nem volt különbség a közlekedési módok között. Nemcsak annak a kockázata volt nagyobb, aki autóját vezetve keveredett a belvárosi dugóba, hanem hasonló esélye volt a szívrohamra annak is, aki villamossal igyekezett eljutni egyik helyről a másikra, vagy biciklizett. Voltak kiemelten veszélyeztetett csoportok: a nők általában, az idősebb férfiak és a munkanélküliek. 
 
A kutatók szerint a gépjárművek kipufogógázai szerepet játszhatnak a városi közlekedés itt földerített kockázatában, és ehhez hozzájárulhat a közlekedés idegesítő hatása is.