Vizelet, köröm és haj a "boszorkányüvegben"

A rontásűző eszköz arra volt hivatott, hogy magába zárja a negatív energiákat. Ez a gyakorlat eléggé elterjedt volt a XVI-XVII. században, ám az eddig fellelt "boszorkányüvegek" mind üresnek bizonyultak. Nem így a londoni, amelyet alaposan bedugaszoltak, így lehetőséget adott a tudósoknak különböző vizsgálatokra - hangsúlyozzák annak a tanulmánynak a szerzői, amely a British Archaeology legújabb számában látott napvilágot.

"Boszorkányüveget" olyankor készítettek az emberek, ha úgy érezték, hogy valaki rontást bocsátott rájuk. A korabeli elképzelések szerint az átkot mondó boszorkány kapcsolatba kerül az üveg tartalmával, s vizeléskor érezni kezdi a tűk és a szögek okozta iszonyatos fájdalmat. Szenvedései arra késztetik, hogy visszafordítsa a varázst, ez az egyetlen módja annak, hogy ő maga megszabaduljon a kínoktól.

A kutatást irányító Alan Massey szerint a "boszorkányüvegben" talált tárgyak igazolják a korabeli rontásűző receptek hitelességét, amelyeket a ma embere annyira képtelenek tart, hogy hamisítványnak hiszi őket.

Egy 1682-es keltezésű bírósági feljegyzés szerint egy férfi arra gyanakodott, hogy feleségén rontás ül. A férjnek azt javasolták, hogy felesége vizeletébe az asszony körömdarabkáit és haját tegye, majd alaposan főzze fel az egészet egy cserépfazékban. "A kiásott boszorkányüveg tartalmát is hasonló recept szerint állíthatták össze" - jegyezte meg Alan Massey.

Az üveget komputeres tomográfiának, tartalmát pedig vegyelemzésnek és gázkromatográfiának vetették alá. Mint kiderült, a vizeleten kívül ként, 12 vasszöget, nyolc vörösréz gombostűt tartalmazott. Találtak még a palackban 10 körömdarabkát, valamint egy szív alakúra kivágott bőrdarabkát, amelyet egy meghajlított szöggel szúrtak át.

A vizeletben nikotinra bukkantak, azaz egy dohányosé lehetett. Mivel az illető körme nem volt "elkopva", Alan Massey szerint egykori tulajdonosa "valaki" lehetett a maga idején.

A "boszorkányüveg" tartalmát egy mázas cserépflaskába töltötték, amely Hollandiában vagy Németországban készült, rajta Roberto Bellarmino bíboros (1542-1621) arcmása látható.