Csekély ólom is károsítja a gyermekek veséjét

A Johns Hopkins Egyetem tudósai a harmadik országos egészségügyi és táplálkozási felmérés adatait elemezték, amelyet 1988 és 1994 között végeztek az Egyesült Államokban. A baltimore-i intézmény kutatói 769 tizenkét és húsz év közötti fiatal adatait, teszteredményeit tanulmányozták. A kutatás eredményeiről az Archives of Internal Medicin orvosi lapban számoltak be.

Amikor a tinédzsereket vérük ólomkoncentrációja alapján négy csoportra osztották, kiderült, hogy azoknál a fiataloknál, akiknél a legmagasabb adatokat mérték, valamelyest lelassult a vese kiválasztó funkciója. "Ezek az eredmények azért megdöbbentők, mivel teljesen egészséges kamaszoknál tapasztaltuk az enyhén csökkent vesefunkciót. Ez viszont későbbi veseproblémák kialakulását vetíti előre, amikor az érintetteknél esetleg a vesebetegségek szempontjából rizikótényezőnek számító magas vérnyomás vagy diabétesz alakul ki" - hangsúlyozta Susan Furth, a Johns Hopkins Egyetem Gyermekgyógyászati központjának munkatársa, aki részese volt a vizsgálatnak.

Az Egyesült Államok Járványügyi és Betegség-megelőzési Központja (CDC) deciliterenként 10 mikrogramm ólmot tart még megengedhetőnek a vérben. A vizsgálatban részt vett tinédzserek esetében ez a mutató 1,5 mikrogramm volt deciliterenként, ami a CDC normatívái szerint biztonságosnak tekinthető. Azok a kamaszok, akiknél az ólom vérkoncentrációja deciliterenként meghaladta a 2,9 mikrogrammot, már észlelhető volt a vesefunkció lelassulása. Többségük szegény, alacsony iskolázottságú családból származott.

A kutatók megjegyzik, hogy az Egyesült Államokban 26 millió ember szenved valamilyen krónikus vesebetegségben. Az amerikai lakosság ólomveszélyeztetettsége lényegesen csökkent annak nyomán, hogy 1978-ban korlátozták az ólomalapú festékek forgalmazását, 1996 pedig betiltották az ólmozott benzint. Az átlagos népesség véréből azonban mindmáig kimutatható az ólom, "köszönhetően" egyebek közt az iparnak, mázas edényeknek és bizonyos körzetekben az ivóvíznek.