A bemutatón a stresszre rendkívül érzékeny macskamedvéket csak néhány percre vették ki odújukból a park állatorvosai, akik megállapították ivarukat és megvizsgálták őket. A szülők ezalatt idegesen járkáltak a lakóhelyükként szolgáló fák ágain, az állatorvosok távozása után a nőstény megpróbálta minél magasabbra felvinni egyik kölykét, így rejtve el a kifutó előtt összesereglett látogatók elől.

Európában most alig 250 macskamedve él állatkertekben, és mivel ilyen csekély a számuk, minden szaporulat nagy öröm a szakembereknek. Fogságban nagyon ritkán szaporodnak ugyanis a macskamedve-félék családjába tartozó állatok.

MTI / Balázs Attila

MTI / Balázs Attila

A tenyészpár két éve él együtt a nyíregyházi állatparkban, ahová az Európai Fajmegőrzési Program keretében érkeztek. A most öthetes utódoknak az első néhány hétben csukva volt a szemük, idejük nagy részét egy helyben fekve, odújukban töltötték. Már kinyílt a szemük, és a szürke bundájuk is napról napra vörösebb lesz.

MTI / Balázs Attila

A faj a természetben a Himalája, illetve Észak-Burma magashegyi erdeiben, valamint Szecsuán nyugati felén és Jünnanban él 2000-4800 méteres magasságban. Bundáját hosszú, durva fedőszőrök, az alatt pedig tömött aljszőrzet alkotja, mely melegen és szárazon tartja a hideg és nedves élőhelyén.

MTI / Balázs Attila

Napjainkban alig tízezer egyed él a vadonban, számuk az utolsó ötven évben körülbelül negyven százalékkal csökkent, elsősorban az élőhely elvesztése és az orvvadászat miatt. Nepálban például korábban a bundájáért vadászták, amelyből sapkát készítettek, Kínában pedig a farkát használták seprűnek.

Bár a ragadozók közé sorolják őket, táplálékuk jórészt bambuszból áll, alkalmanként azonban előszeretettel fogyasztanak tojást, rovarokat, madárfiókát és kisemlősöket is. Éjjel aktív állatok, a nappalt általában a fák ágai között összegömbölyödve, alvással töltik. Területüket ürülékkel, vizelettel és végbélmirigyének pézsmaillatú váladékával jelölik meg.

MTI / Balázs Attila

Érdekesség, hogy a panda név a 19. században csak a vörös macskamedve neve volt. A kis panda név az óriáspandától való megkülönböztetésre szolgál, amelyet később ismertek meg, és szintén pandának nevezték el, mivel a két fajt rokonnak tartották.

A vörös macskamedve név az állat medvére emlékeztető külsejére utal, ráadásul ugyanolyan jól mászik fára, és ugyanúgy nyalogatja magát tisztára, mint a macska. Az óriáspandához hasonlóan a mellső végtagján hat ujja van: a hatodik ujj a csuklócsont megnagyobbodása, amely szembefordítható a többivel, így könnyedén le tudja szakítani a bambuszhajtásokat.