A hatalmas termetű barlangi medve kizárólag növényekből álló étrendje miatt nem tudott alkalmazkodni környezete változásaihoz, ezért halt ki nagyjából 25 ezer évvel ezelőtt - állapította meg egy német kutatócsoport.

A barlangi medve - rokonától, a ma is élő barna medvétől eltérően - kizárólag növényeken élt, ezért könnyen válhatott a környezetváltozások áldozatává - írták a tudósok a Journal of Quaternary Science című lap friss számában.

Az ősállat étrendjére csontmaradványainak elemzésével következtettek. A kötőszövetek egyes aminosavainak összetétele azt mutatta, hogy "a mai pandához hasonlóan a barlangi medve is igen rugalmatlan volt, ha az ennivalóról volt szó" - mondta Herve Bocherens, a Tübingeni Egyetem emberi evolúciót és ősi környezetet kutató Senckenberg Központjának munkatársa.

Az egyoldalú táplálkozás és az utolsó jégkorszak gyér növényzete együtt okozhatta végül a hatalmas őskori emlős pusztulását - tette hozzá. A barlangi medve 1,7 méteres marmagasságával és 3,5 méteres hosszával lényegesen nagyobb volt, mint ma is élő rokona, a barna medve. Az óriás a mai Spanyolország északi vidékétől az Ural hegységig nyúló területen élt, ám nevével ellentétben nem barlangokban, oda csak a téli álom idejére húzódott vissza, mint mai rokonai.

Mivel az évezredek folyamán számos egyed lelte halálát a barlangokban, itt kerültek elő a barlangi medve hatalmas csontjainak maradványai is. Korábban ezért gondolták a természetkutatók, hogy a faj itt élt, ebből a tévedésből származik az elnevezése.

A tudósokat régóta foglalkoztatja, mi okozta a barlangi medve kihalását. A Senckenberg kutatói szerint ebben szerepet játszhatott a vadászat és a klímaváltozás is, ám bizonyítékaik alapján a teljesen vegán étrend volt a döntő tényező, amely a faj pusztulásához vezetett.

A barna medve, ellentétben hajdani rokonával, mindenevő. Az évszaktól és a rendelkezésre álló élelemtől függően bogyókat, gombát, halat, rovarokat, különböző méretű emlősállatokat eszik, az elhullott állatok tetemét is elfogyasztja.