Anish Kapoor – koromfekete

Kizárólagos használati jogot vásárolt a legfeketébb fekete színre az indiai születésű brit képzőművész, Anish Kapoor. A geometrikus és biomorf alakú köztéri szobrairól ismert Kapoor már évek óta használja a fény 99,96 százalékát elnyelő ultrafekete festéket, amelyet eredetileg katonai és repüléstechnikai célra fejlesztett ki egy angol cég. Az alkotói tevékenységre érvényes kizárólagosság komoly felháborodást keltett művészkörökben.

Yves Klein – meztelenkék

Saját találmányaként a saját magáról elnevezett ultramarinkék levédésére is készült a francia képzőművész, Yves Klein. Az Új Realizmus mozgalmának 1928-as születésű alapítója egy párizsi barátjával kísérletezte ki a színt, amelynek receptjét lepecsételt borítékban, levédésre készen, 1960-ban elküldte a találmányi hivatalba. Az „International Klein Blue” néven ismert festék különlegesen mély, matt árnyalatát műgyanta alapú kötőanyaga adja. Klein 1958-ban munkájának központi elemévé emelte a színt, előbb monokróm sorozatot készített, majd kékre festett, meztelen modelleket hempergetett vásznain.

Van Gogh – napraforgósárga

Van Gogh 1888-ban Párizsból Arles-ba költözve találta meg azt az okkeres, élénksárga színt, amelyet többek között A napraforgók, A hálószoba és A sárga ház című képeinél is használt, és amelyet azóta a neve fémjelez. A háromféle sárgából és fehérből kevert szín – amelyből a legenda szerint nehéz napjain még evett is – az utóbbi időben barnulni és fakulni kezdett, de egy erre kifejlesztett, speciális eljárással ma már meg tudják állítani a színromlást.

Veronese – kelmezöld

Három néven is ismerték az olasz reneszánsz egyik leghíresebb festőjét. Az 1528-ban, Veronában született mester a hagyományok szerint, kőfaragó apja mestersége után, Paolo Spezapredaként látott napvilágot, később anyja nemesi felmenői után Paolo Caliarinak hívatta magát, majd amikor Velencében telepedett le, származására utalva felvette a Paolo Veronese nevet. Művészneve jelzi ma azt a mély smaragdzöldet, amelyet már a XIV. századtól használtak, a XVIII. századig ásványi, növényi és vegyszerszármazékból állítottak elő, de Veronese esetében különleges, rétegezett festési technikát is jelölt. A főként ruhákhoz használt színbe öltöztette 1583-ban a mitológiai tárgyú képén látható Lukréciát, a kép a bécsi Kunsthistorisches Museumban látható.

Van Dyck – árnyékbarna

Szakállfazont, elegáns férfiviseletet, fényképnyomtatási folyamatot is elneveztek Van Dyckről amellett, hogy egy természetes barna földfesték is őrzi a nevét. Az 1599-ben Antwerpenben született flamand művész – aki később I. Károly udvari portréfestőjeként lovagi címet és szolgákkal, hintóval együtt egy Temzére néző házat is kapott pártfogójától – 18 évesen szegődött a barokk nagymester, Peter Paul Rubens tanítványává, és tőle tanulta el a tőzeg vagy barnaszén alapanyagú, vas-oxiddal kevert szürkésbarna szín használatának fortélyait. Önarcképeinek jellegzetes, áttetsző színét később Rubens-barnaként is emlegették.