Klein Dávid és Suhajda Szilárd március 28-án indult Budapestről, április 7-én érték el a Mount Everest 5433 méteren lévő alaptáborát. Három akklimatizációs körük volt, az utolsóban – május elején – rendhagyó módon a halálzónában, 8000 méteren éjszakáztak a Déli-nyeregben. Korábban a két mászó úgy gondolta, ez lehet a kulcsa az Everest oxigénpalack nélküli megmászásának.

Klein Dávid utána az Expedíció közleménye szerint azt írta, "nagyon fáradtak vagyunk és kicsattanóan boldogok. Sikerült, amit akartunk, elértük a Déli-nyerget, és csak másnap ereszkedtünk vissza. Nagyon kemény menet volt, fizikailag és mentálisan is fel kellett magunkat szívni, és végül 8-án egy eléggé hosszú menet után Szilárd és én, illetve az expedíció két filmes serpája, Ang Pahsang és Pemba is már oxigénes rásegítéssel ott töltötték az éjszakát, mi természetesen nem használtunk oxigént.”

Suhajda Szilárd is lelkes volt, örült, hogy a Déli-nyeregben tölthettek egy éjszakát. "Onnan már látszott, hogy mi vár majd ránk a csúcsmászás napján.”

Magyar Everest Expedíció 2017

Az akklimatizációs körök egyébként nem voltak zökkenőmentesek: a két mászó olykor attól tartott, elfagyott a lába, illetve Klein az egyik magashegyi éjszakát nagyon rosszul viselte, Suhajdának pedig a torka fájt. Egyik alkalommal a rendőrségre is bevitték őket, mert azt hitték, nincs mászóengedélyük.

A harmadik akklimatizációs kör május 10-én ért véget, utána az alaptábor alá, a 3440 méter magasan lévő Namche Bazarba vonultak vissza, hogy jobban regenerálódjanak. A csúcstámadásra azért vártak eddig, hogy a lehető legkedvezőbb időjárási körülmények között indulhassanak el. Az alaptábort helyi idő szerint hajnal háromkor hagyták el.

Magyar Everest Expedíció 2017

Indulás előtt Klein Dávid röviden annyit írt, "mindent eldöntő napok jönnek", Suhajda Szilárd pedig a Facebook-oldalán úgy fogalmazott, "való igaz, hogy egy hegymászó expedíció nyilvánvaló kockázatokat rejt. Igen. Megígérhetjük, hogy vigyázunk, hogy úgyis hazajövünk, de valójában nem tudhatjuk, mi fog történni. A világ legjobbjai, akik a hegyekben maradtak, sem úgy indultak el, hogy soha nem térnek vissza. Mi, hétköznapi mászók, a magunk amatőr módján, ugyancsak a nagyfiúk játszóterén mozgunk: van bennünk kétely, félelem és bizonytalanság is! Nem tudjuk, mi fog történni ma vagy holnap. Hinni akarom és tudom, hogy bennem van a szükséges erő, a kitartás, a tudás; hogy képes vagyok végigcsinálni, hogy képes vagyok feljutni, túlélni és visszatérni! És hiszem, hogy adja az Ég, hogy szerencsénk legyen! Merthogy az is kell! Jó szerencse!"

Magyar idő szerint este 6 körül érkezett a hír, hogy Klein Dávid és Suhajda Szilárd elérte a 6500 méteren lévő kettes tábort. A veszélyes Khumbu jégesésen kellett átkelniük. A terep rengeteget változott egy hónap alatt, május elején például az egyik helyen egy csaknem százméteres jéggörgeteg fogadta őket, ami egy friss omlásból származott.

A tervek szerint a kettes és a 7200 méteren lévő hármas táborban is töltenek egy-egy éjszakát, majd a négyes táborból kis pihenő után indulnak a csúcsra. Klein Dávidnak ez a kilencedik csúcskísérlete az Everesten, Suhajda Szilárd most próbálkozik először.

A szezonban már volt, aki oxigénpalack nélkül ért fel a csúcsra, ugyanakkor többen életüket is vesztették a hegyen, elsőként a világ egyik legjobb hegymászója, Ueli Steck.