Nehezen birkózott meg az amerikai szórakoztatóipar Louis C.K. vallomásával, miszerint akaratuk és beleegyezésük nélkül maszturbált nők előtt. Ennek megfelelően kerülték is a megszólalást C.K. kollégái, akik közül tulajdonképpen Sarah Silverman az első, aki hosszabban és komolyabban foglalkozik a témával, pedig a helyzetét csak súlyosbítja, hogy 25 éve jó barátja a botrányba belebukó komikusnak.
Silverman szerint a mostani helyzet olyan, mint a tumorok kivágása: „mocskos és bonyolult, és fájni fog. De szükséges, és mindannyian egészségesebbek leszünk utána”.
Silverman elismeri, hogy, bár sokan kérték rá, valójában nem nagyon akart mondani semmit az ügyben, de aztán eszébe jutott valami, amit ő maga mondott ki valamelyik adásban: ha valamit ki lehet mondani, akkor kezelni lehet. Beszélt arról is, hogy szóba hozhatna szívmelengető történeteket arról, hogy Louis C. K. milyen jó barátja, milyen jó apa, de valójában „ezek most irrelevánsak”.
„Szeretem Louist. De Louis megtette ezeket a dolgokat. Mindkét állítás igaz, és én csak azt kérdezgetem magamtól, »Szerethetünk-e valakit, aki rossz dolgokat csinál? Szerethetjük-e még?« Ezen persze töprenghetek majd később, mert most csak azok az emberek számítanak, akik az áldozatai voltak” – adott fontos irányt a monológjának Sarah Silverman.
„Remélem, rendben van, ha egyszerre vagyok dühös a nők miatt, akiket bántott, a kultúra miatt, amely ezt lehetővé tette, és azért is, mert ő barátom” – zárta a beszédet Silverman.
