A HOPPart Társulat a mai naptól befejezettnek tekinti működését. Köszönet mindazoknak akik ezt a sikeres és tartalmas 12 évet velünk töltötték és segítették a társulatot munkájukkal, figyelmükkel, lelkesedésükkel!

- írja a társulat a Facebookon.

A HOPPart 2007-ben, Ascher Tamás és Novák Eszter zenés színész osztályában végzett színművészekből jött létre, részben kényszerből, hiszen a már akkor is problémát jelentő túlképzés miatt a végzősöknek azzal kellett szembesülniük, hogy nem kapkodnak értük a színházak, nincs munkájuk. Az előremenekülést választották, és létrehozták a saját társulatukat - emlékeztet a Kútszéli Stílus, amelynek Herczeg Tamás, a HOPPart vezetője adott interjút.

Herczeg elmondta, amikor 12 évvel ezelőtt belevágtak, úgy gondolták, hogy addig tart majd ez a közösség, amíg az egymás iránti kíváncsiságunk. "Ha már nem érdekel minket a másik, ott vége lesz az egésznek. De nem jutottunk el eddig a pontig, azzal együtt sem, hogy az egyetemi éveket is beleszámolva van, akikkel 16 évet húztunk le együtt. Tudtuk, mire számíthatunk a másiktól, és ez biztonságérzetet adott. A pénz előbb elfogyott, mint a kíváncsiság."

A társulat vezetője az interjúban arról is beszélt, hogy 2010-ben, amikor bemutatták a Chicagót, 22 millió forintot ítéltek meg nekik - ez volt a csúcs, de ebből ők már csak 16 milliót kaptak meg, a többit zárolták.

Egy ideig még elvoltunk a külföldi vendégszereplésekből kapott pénzből, és a tao is segítséget jelentett, bár itthoni előadásaink után nem tudtuk igénybe venni, mert nem volt állandó játszóhelyünk, de a külföldi meghívók átengedték nekünk. Három-négy évig ez még kiegészítette a csökkenő működési támogatásból fakadó hiányt.

Herczeg hozzáteszi, kérdés, hogy ilyen ilyen körülmények mellett mitől független egy társulat, hiszen az állami támogatási rendszernek vagy rendszertelenségnek nagyon is ki voltak szolgáltatva.

"Volt olyan év is, hogy szerettünk volna a társulati tagoknak biztonságot nyújtani, hogy legyen bejelentett munkahelyük, de akkor meg szinte csak a járulékokra kerestünk, aztán fogtuk a fejünket, hogy úristen, ennyi pénzbe még két bemutató belefért volna. Ebben a struktúrában ez luxus" - magyarázta. Mivel nem tudtak annyit játszani, hogy az előadások kitermeljék a befizetéseket, a színészek több külsős munkára kényszerültek, ettől egyeztethetetlenné váltak, a repertoár pedig leredukálódott.

Új előadást már nem tudtunk létrehozni, a régieket csak akkor tudtuk játszani, ha például pályázati pénzből lehetőség nyílt kifizetni a színészeket. Lassú kivérzéssel jutottunk el eddig

- mondta Herczeg Tamás.