„Az elmúlt két hétben óriási erőbefektetéssel és nagyon nagy lelkesedéssel kezdtetek bele a digitális oktatásba. Rengeteg új eszközt kipróbáltatok és megtanultatok használni ilyen kis idő leforgása alatt” – írja az Online oktatás Facebook-csoportban a kollégáinak Jassó Judit, Olaszországban tanító pedagógus. Ott nem másfél, hanem négy hete átálltak az iskolák a távoktatásra, mint írja, mára rutinná vált ez a forma. Azt írja, hogy az utóbbi tíz napot a fékezés jellemezte. „A kevesebb néha több. Aki túllőtt a célon, az visszavesz, aki lemaradt, az felzárkózik. A minőség került előtérbe, a mennyiséggel szemben.”

Az olasz oktatásügyi miniszter (ott ugyanis van ilyen is), nyílt levélben köszönte meg az oktatásban dolgozók munkáját – emlékeztet Jassó Judit. Lucia Azzolina hangsúlyozta az "iskola közösségi szellemét", az "összefogást" ebben a nehéz időszakban, és továbbra sem szabályozta le sem a digitális tanulás kereteit, sem a módszereit, és még kevésbé az értékelést. „Sőt, kifejezetten hangsúlyozta, hogy a ’józan ész’ kell hogy vezérelje a munkánkat, és mindenki a saját tapasztalatát, szakértelmét és a saját iskolájának a helyi adottságait vegye figyelembe. Rendkívül hálás vagyok neki ezért.”

Jassó Juditék minden óra elején és végén is hagynak időt egy kis szabad beszélgetésre a gyerekekkel, amiben meg beszélik, kivel mi van, hogy érzi magát, mit csinál a szabadidejében, és folyamatos visszajelzést kérnek a diákoktól, mi működik, mi nem, mire van igényük, mire nincs. Nem követik a délelőtti órarendet, és csak az órák mintegy felét tartják meg élőben. Délután csak fakultatív órákat tartanak, amiket – meglepő – de a gyerekek kérnek.

Az órák maximum 60 percesek, és minden óra között 15 perc szünet van, hogy a szemek pihenhessenek és a gyerekek mozogjanak.

Az olasz miniszter azt is megírta a nyíl levelében, hogy "és tudjátok kedves pedagógusok, mit írnak nekem a diákok rólatok? Hogy szükségük van rátok, és hogy 'a nyugalom pajzsai vagytok a körülöttük tomboló viharban' ".