Hetvenötödik születésnapját ünnepli a magyar rock and roll ikonikus zenésze, dalszerzője, Fenyő Miklós, aki ennek apropóján hosszú interjút adott az Indexnek. Fenyőt többek között arról kérdezték, hogy érinti a jeles alkalom, és hogy érzi most magát. Erre a Hungária együttes alapítója úgy felelt:

Akár egy kamasz.

"Mert bár sok mindent átéltem, az élmények ma is velem vannak, tanítottak és tanítanak ma is, de belül tényleg ugyanolyan kamasz vagyok, kis vagány, aki egykor voltam. És ha az eredeti kérdést innen nézzük, akkor az évek istenigazából nem is számítanak. Nem váltam megkeseredetté, nem fordultam magamba, tisztában vagyok azzal, hogy az életutat, a sikereket meg kell becsülni. De amit még ennél is fontosabbnak tartok, az a szeretet. Legyen az privát vagy a közönség szeretete. Merthogy a koncerteken felém áradó érdeklődés, kíváncsiság, elfogultság, szeretet engem ma is egyre jobb teljesítményre ösztönöz."

Fenyő Miklós Budapesten született, de a családjával együtt az 1956-os forradalom után az Egyesült Államokba ment. Amikor hazajött, villamosipari technikumba járt. A New York-ban ábrándozó kiskamaszról, akinek a lelkébe már korán beköltözött a zene, Fenyő azt mondja: a mai napig jelen van, nagyon sok hétköznapi tettében vele van.

"Made in Hungaria vagyok, magyar termék. Amikor hazaköltöztünk Amerikából, még mindig kiskamasz voltam, de hamar rájöttem arra, hogy az itthoni világ egészen más. A vasfüggöny nagyon sokat tett azért, hogy minden más legyen. Ezt a szabadsághoz szokott lelkem nagyon nehezen viselte, még úgy is, hogy a túlélés miatt muszáj volt alkalmazkodni."

Fenyőt kétszer rúgták ki a középiskolából, már húszéves is elmúlt, amikor leérettségizett: szerinte mindezt azért, mert hol azt mondták neki, hogy nem tud magyarul, hol meg elaludt az angolórákon. "De tehettem én arról, hogy Amerikában megtanultam angolul, itthon meg sokkal jobban beszéltem a nyelvet, mint a tanár? Unatkoztam. Én zenélni akartam. Már régen túl voltam az első slágereimen, a rádió a Csavard fel a szőnyeget játszotta, miközben még mindig negyedikes gimnazista voltam – amiért az iskolatársak csodáltak és gúnyoltak is."

Fenyő a lapnak azt mondta, "ő még ma is szemtelen": azért engedi ezt meg magának, mert bátor, és mert mindezt játéknak fogja fel, de másokat megbántani nem akar. "Abban nincsen sok élvezet, hogy csak azért legyen nekem jó, mert az a másiknak rossz. Annak van értelme, amikor valami nekem jó, de a másik is úgy érzi, hogy nem vesztett. Legfeljebb nem úgy nyert, ahogyan szeretett volna. De amikor a játék fontosságáról beszélek, nem azt mondom, hogy az élet csupán játék volna. Felneveltem két gyereket, felelősséggel tartozom értük. Mert lehet, hogy vagány vagyok, de nem mindenáron."