A Parlament előtt elhangzik, hogy „ne simogass, Kásler”

Ne simogass, Kásler,
nem kell a tapintat.
Csak fizessétek ki
a tanárainkat!
Ha nem velünk vagy, csak
kérünk: most az egyszer
ne gyere a kiba-
*ott nyári szünettel

– szól a dal.

Csepella Olivér a színpadon

A Csaknekedkislány énekese a sztrájkoló tanárokat élteti, majd elénekli a Süllyed az iskolánk című dalt (amelyet a napokban számos zenész feldolgozott a tanárok melletti kiállásuk jeléül, erről itt írtunk bővebben).

Felolvassák Molnár Áron beszédét a noÁr kommunikációsai, majd szól a Tanítani akarunk

Ahogy korábban írtuk, a mozgalom vezetője, Molnár Áron ma reggelre covidos lett, így nem tud részt venni a demonstráción.

„Isten már a hetedik napon megpihenhetett, de ők mikor tehetik ezt meg?”

„Ország, vigyázz! Tisztelettel jelentem, a tanárok létszáma 140 ezer fő, hiányzik mintegy 20 ezer” – kezdik a diákönkormányzatok képviselői. Hozzáteszik, ha nincs tanár, elbutul az ország.

„Buta országnak nincs jövője, nem akarunk buta országban élni” – mondják.

Egy diák tanár szeretne lenni, pedig, mint mondja, nem mazochista. Majd felsorolja az iskolai pályafutása emlékezetes tanárait. Hozzáteszi, ők a példaképei.

„Olyan oktatási rendszert képzelünk el, ami nem eszköznek, hanem partnernek tekinti a pedagógusokat. A változásért vagyunk itt, mert ember-e az, aki ne teszi jobbá a világot?”

A másik diák, mint mondja, figyelemzavaros, depressziós, és mint mondja, nincs egyedül, nagyon sok diáktársa él mentális problémával. Ezeken lehet segíteni, de ehhez szükség van, hogy valaki felismerje a segélykiáltásukat. Neki szerencséje volt, a tanárai felismerték és segítettek neki. „De nincs minden tanárnak erre energiája, nem tudnak minden diáknak segíteni a túlterhelés miatt.

Józsi egy szóban foglalta össze, miért van itt. „A jövő miatt.” Mint mondta, tanárok nélkül nem lesz, aki elvégezzen egy műtétet, aki igazoltat az utcán, aki tanítsa gyerekeinket, nem lesz, aki kezelje a pénzünket a bankban, és aki lelki támasz lehet a bajban.

„A tanárok a mindennapi hőseink”, akik a 40 óránál sokkal többet dolgoznak egy héten. A pedagógushiány azonnali megoldást érdemel – jelenti ki. „Isten már a hetedik napon megpihenhetett, de ők mikor tehetik ezt meg?”

A következő felszólaló Kincső, aki az Országos Diáktanács képviselője. „Azon képviselők egyike vagyok, akiket meghallgatnak az Emmiben. Meghallgatnak, és csak várunk, és várunk, és várunk... én már négy éve várok. Mi most mindannyian szolidarítani jöttünk. Büszkék vagyunk a tanárainkra, akik méltó körülményekért, jobb fizetésért, egymásért küzdenek. Mindenki megérdemli, hogy diplimás tanárként meg tudjon élni a fizetéséből, és ehhez nem elég a tízszázalékos emelés. Remélem, hogy egyszer egy olyan országban fogunk élni, ahol Tünde egy megbecsült tanár lesz. Ahol a Sárához hasonló fiatalok megkapják a megfelelő segítséget. És ahol Józsi tanárai megpihenhetnek a hetedik napon. Ti, akik itt vagytok, mind büszkék lehettek magatokra. Négy évvel ezelőtt azért lettem képviselő, mert változást akartam: nem akartom, hogy rólam, de nélkülem szülessenek döntések. Semmit rólunk, nélkülünk” – zárja beszédét, majd skandálásba kezd a tömeg.

Egy pedagógusjelölt beszél

Kerti Anna Emese arról beszél, hogy amíg a tanárok és a pedagógusjelöltek a nyílt tengeren próbálják megtanítani a diákokat úszni, és az elmúlt években súlyos terheket kötöttek a lábaikra, „ők ott odafent fényes jachtokkal süvítenek el mellettük”.

„Már nem várjuk el, hogy magatoktól letekintsetek ránk. Kiabálunk, segítséget kérünk, de még így sem figyelnek. Most, március 16-án elhangzik az utolsó segélykiáltás. A tanárjelöltek csak állnak a parton, és nézik azt a csodálatos munkát, amit a tanárok végeznek. Az egyetemen mindenki azt kérdezi: biztos vagy ebben? Hiába minden nehézség, még ma is kedvük van levánszorogni a partra és beúszni a tenger közepébe. Miattatok vagyok most itt, és a ti munkátoknak köszönhetően vannak itt ma az elkötelezett fiatalok. Nézzetek körbe, a ti diákjaitokra, és lássátok meg, van gyümölcse a munkátoknak. Tudjuk, hogy nehéz. Tudjuk, hogy elfáradtatok, de mi itt vagyunk, és gyűjtjük nektek a fát a parton, hogy a fiatalok a nyílt tenger közepén biztonságban célba érjenek. Hogy ők is megtanuljanak úszni. Gondolkodó, kritikus állampolgárként ki merjenek állni amellett, amiben hisznek. hogy lássák, minden nehézség ellenére mindig van, amiben lehet hinni. Én abban hiszek, hogy nem lehet élni hit és perspektíva nélkül, és hogy a mi közös dolgunk megteremteni ezeket. Az oktatás ügye mindenki ügye. Az oktatás jövője mindenki jövője. Ezért maradok. Tanár leszek, mert hiszem, hogy feladatom van ezzel a jövővel. Tanár leszek, mert tanár akarok lenni. Amikor belépek az osztályterembe, akkor kelek igazán életre. Ti, ott fent nem akarjátok, hogy tanár legyek. Mert itt vagyok ma és mert hiszek ezekben a fiatalokban. Kedves diákok, tanár leszek, mert ti itt vagytok most. Titeket látva még soha nem voltam biztosabb abban, hogy tanárnak kell lennem, mert megérdemlitek, hogy tanár legyek, hogy olyan tanáraitok legyenek, akiknek a szíve, lelke a tanításban van. Nektek, értetek, veletek.”

„Tanárok nélkül nincs jövő”

Siadik Nóra, a Károlyi Mihály Kéttannyelvű Gimnázium 11. évfolyamos diákja arról beszél, hogy régóta harcolnak egy diákközpontú, korszerű oktatásért, mert „a mi jövőnk a tét”. Több éve sorolják, mi mentheti meg az oktatási rendszert, de sosem hallgatják meg őket.

„Csak összefogással érhetünk el eredményeket. Ha a tanárok bajban vannak, mi is bajban vagyunk. Tanárok nélkül nincs jövő.”

Felidézi, hogy a matektanára lánya többet keres, mint az anyja, pedig gyorsétteremben dolgozik. „Egy hamburgert többre becsüljük a jövőnél?”

„Ha egy így megy tovább, holnap ki fog tanítani?” – teszi fel a kérdést.

Berg Judit: A közoktatás gyakorlatilag összeomlott, nincs idő várni

A második felszólaló Berg Judit volt, aki a szülőket képviselte a demonstráción. Az író azzal kezdte, hogy nem sorolja fel azt a rengeteg személyes példát, ami arról szól, miért nehéz szülőként látni azt, hogy a diákok szenvednek az iskolában: ha a fizikatanár tartósan megbetegszik, az iskola nem tud újat szerezni, akár egy féléven át sem.

„Fél éven keresztül várni kell arra, hogy valaki sorra kerüljön a fejlesztő pedagógusnál. A közoktatás gyakorlatilag összeomlott, nincs idő várni. Ti most jártok iskolába, most akartok tanulni, most forog kockán a jövőtök. A jó pedagógusok éppen most hagyják el végleg a pályát. Sok fiatal eleve nem is megy tanárnak, pedig kedve és tehetsége is lenne hozzá. Most kell változtatni. Aki ma pedagógusként dolgozik, hős. Olyan hős, aki naponta hoz áldozatot a hivatásáért. Óvónők, tanítók, tanárok, fejlesztő- és gyógypedagógusok, professzorok, képzett szakemberek a mi hőseink, akik lassan nem bírják erővel. De nem csak a versenyképes fizetésről, társadalmi megbecsülésről van szó. Iszonyúan túlterheltek a gyerekek és a tanárok is. Csökkenteni kell a tananyagot, a kötelező óraszámot és a rengeteg adminisztrációt. Legyen ideje a tanároknak az órákra készülni, továbbképezni magukat, de pihenni, feltöltődni is!”

Berg Judit szerint a centralizált oktatás, az intézményvezetők kezéből kivett hatáskörök megbénítják az iskolákat, a központilag ránk erőltetett tankönyvek pedig tele vannak korszerűtlen gondolatokkal, gyakran rosszul strukturáltak, nehezen használhatóak. „Bízzunk a pedagógusokban, hadd válasszák meg ők, hogy miből tanítanak. Engedjük a tanárokat, hogy közösségi létre, kritikus gondolkodásra és felelősségvállalásra tanítsák a diákokat. Ehhez idő és szabadság kell. Kapjanak sokkal nagyobb szabadságot. A közoktatás megérdemelne egy felelős, szakmai szempontok alapján működő, önálló minisztériumot. A sztrájk alapjog. Ebben nem lehet korlátozni senkit. Nekünk, szülőknek és nektek, diákoknak, közös feladatunk kiállni a pedagógusokért. Össze kell fognunk, hogy mindannyiunk élete jobbá váljon. A pedagógusok ügye nem egy szakma belső problémája, hanem az egész társadalomé. Ugyanígy közös feladatunk, hogy kiálljunk az egészségügyi dolgozókért, a közalkalmazottakért, a kisebbségekért és a háborús menekültekért. Össze kell fogni, másképp nem megy. Ezért vagyok boldog, hogy ti, diákok megcsináltátok ezt a tüntetést, és én szülőként, magyar állampolgárként állhatok itt veletek. Kedves pedagógusok, nem vagytok egyedül, nem lehettek egyedül. Veletek vagyunk mindannyian.”

„A tanárok anyagi és szakmai megbecsülése befektetés minden diák jövőjébe, és az ország jövőjébe”

Kelemen Máté szervező szólt először a megjelentekhez. Megköszöni a részt vevő diákok kitartását, majd feleleveníti, hogy a minisztérium a szakszervezetekkel folytatott tárgyalások során gyakorlatilag ellehetetlenítette a pedagógussztrájkot.

„Azért kell itt lennünk, hogy támogassuk a tanárok sztrájkját. Ma ők úgy dolgoznak, hogy sztrájkolnak, de nem kapnak fizetést.”

Szól minden diákról ez a helyzet, mondja, de főleg azokról, akik a lehetetlen körülmények ellenére is pedagógusoknak tanulnak. De, teszi hozzá, mindannyiunkról szól a tiltakozás, „egy szebb, műveltebb jövőről. Ha nem fizetik meg a tanárokat, ki fog tanítani?”

Hangsúlyozta, a tanárok anyagi és szakmai megbecsülése befektetés minden diák jövőjébe, és az ország jövőjébe.

Technikai problémák vannak

Az első felszólaló nem tudja elmondani a beszédét, mert gerjed a hangosítás. A tömeg nem veszít a lelkesedéséből, addig skandálnak.