#iskola









Mielőtt különórákra íratja be a gyerekét, jusson eszébe néhány tévhit

A gyereknevelésben a legnehezebb talán az, hogy sokszor nem a rossz szándék visz félre, hanem a túl jó. Azt hisszük, az okosság dicsérete önbizalmat épít, a sok különóra előnyt ad, a gyerek előtti veszekedések elrejtése megóvja őt, a testvérféltékenységet pedig több szeretettel lehet megoldani. Egy amerikai szerzőpáros szerint ezek közül több is makacs tévhit lehet. Kugler Judit pszichológus írása.


„Az oktatási rendszerünk olyan, mintha könyvből tanítanának úszni” – fiatalok a reformokról

Jelentősen átalakítaná a kormány a magyar oktatási rendszert: nagyobb önállóságot kaphatnak az iskolák és az igazgatók, felfüggeszthetik a pedagógusok teljesítményértékelését, visszatérhet a szabad tankönyvválasztás, és változhat a tanárok sztrájkjoga is. Emellett 35 perces tanórákat, kevesebb házi feladatot és több mozgást javasolnak az alsó tagozatban. A kormány az oktatást közvetlenül segítő dolgozók béremelését is bejelentette. De vajon mit gondolnak minderről a fiatalok? Örültek volna ezeknek az intézkedéseknek, ha már az ő középiskolás éveik alatt is bevezetik őket?


A jókislányság ára: miért betegítheti meg a lányokat az iskolai megfelelés?

A lányokról gyakran azt gondoljuk, hogy jobban illeszkednek az iskola világához: fegyelmezettebbek, szorgalmasabbak, könnyebben alkalmazkodnak, miközben a fiúkat sokszor mozgékonyabbnak, figyelmetlenebbnek vagy nehezebben kezelhetőnek látjuk. Csakhogy ennek a látszólagos előnynek ára is lehet. A túl jó alkalmazkodás pszichoszomatikus panaszokban, a családi és iskolai elvárások pedig később a matekos önbizalom, a pályaválasztás és a „nekem ez nem való” érzés kialakulásában is megjelenhetnek.




Átestünk a ló túloldalára a helikopterszülővé válással: a gyerekeink lelki immunrendszer nélkül tapasztalják a valóságot

A párkapcsolati, gyereknevelési nehézségekről rengeteg információ áll rendelkezére, mégis kevésbé figyelünk arra, mit okoznak a saját megoldatlan problémáink. Kivéve, ha valami már nagyon nem stimmel – mondja Komáromi Sándor, a Bántalmazó kultúra című könyv szerzője. Miért csökkent minimálisra a társadalomban a frusztrációtűrés? Hogyan kapcsolódik mindez a rendszerabúzushoz?