Elhatárolódik gimnáziuma az október 23-i tüntetésen felszólaló diákjától

Felszólalt a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának végzős diákja, Pankotai Lili is az október 23-i, szolidaritási tüntetésen, amelyet a diákok szerveztek a tanárokért a Műegyetem előtt. Pankotai egy slam poetryt adott elő, helyenként obszcén szavakkal, és olyan sorokkal, mint hogy az iskolája egy "apa férfi, az anya nő"-iskola, de az ő generációja már "leszarja", hogy ki az anya és ki az apa, a lényeg, hogy szeresse a gyereket.

Bár Pankotai az oktatás ügyében, a pedagógusok érdekében állt ki a színpadra, a saját iskolája mégis elhatárolódott tőle. Nyisztor Zsolt igazgató, a pécsi intézmény Facebook-oldalán kiposztolt közleményében azt írta: "Intézményünk nevében kijelentem, hogy tiszteletben tartjuk a szabad véleménynyilvánítás jogát, ellenben elhatárolódunk tanulónk, Pankotai Lili 2022. október 23-i nyilvános felszólalásától. Messzemenően elutasítjuk annak minden, a keresztény értékekkel össze nem egyeztethető tartalmát és narratíváját."

Pankotai teljes slamje megnézhető az Adom Diákmozgalom felvételén 1 óra 29 perctől, de el is olvasható a szöveg, amelyet a 444 idézett először:

Csütörtök van.
Épp olyan mint az összes többi a többi közül.
Meg mertem kérdezni a keresztény-konzervatív,
az „apa férfi, az anya nő”-iskolámban, hogy:
„Tanárnő, mégis mi a véleménye a tüntetésekről?”
Mert tényleg érzem a szomszéd nyomást
a mi magunk hátán is, hogy a 12 éves Putyin-barátságunk mehet a kukába.
De mi mégse hagyjuk, mert a rezsiár fontosabb, mint Európa most is.
De tanár úr, maga itt, most mit gondol?
Hogy a fizetése 25 évesen diplomával diktatórikusan lett eldemonstrálva?
Mennyire szomorú egy tízes skálán, hogy a tescós dolgozók száma több,
mint a magyar hivatásban elhelyezkedők száma?
Több tanártól kaptam meg, hogy
a semmire sem fogom vinni.
De tudom, hogy nem ők a tanárok mind,
és igenis, akinek nem inge, nem veszi magára.
Hisz ahogy negyedik osztályban a tanárnő tanította,
„Kinek nem inge, kurvára nem veszi magára”.
Mennyire jogos vajon, hogy tizenévesen,
ha ez a hangom, az csakis a baloldalé?
A bal meg, ha éppen nem olyan képes
azt mondani, hogy a jobbé,
pedig vágod? Én csak próbálok jobb lenni, mint amik ti vagytok.
És a legfaszább az egészben, hogy nektek volt is lehetőségetek a rendszerváltásra.
Tőlünk várjátok a jövőre való megváltást?
Hogyan, amikor az egyetlen számításunkra való megoldás
a Pitagorasz?
Azt hiszed, ki tudod törölni a gondolkodást?
A faszt.
A generációm vállalja fel a hivalkodást, hogy leszarjuk,
ki az anya, és ki az apa,
csak szeresse azt a gyereket, akit a ti nemzedéketek nem mert felnevelni sem.
Mert nekem soha nem az lesz az első, kedves Hír TV,
hogy ki kinek a faszát szopja teli erőből,
hanem hogy vállalja a véleményét bárkivel szemben,
még ha telibe előre veri is a többséggel szemben.
Széchenyi fogalmazta meg a legszebben:
„Ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén,
akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba.”
A faszomat bele az ideológiákba,
mert mi már merünk azok lenni, akik akarunk valójában,
de a kispista nem meri megmondani, hogy
amúgy ezt a fiút szereti a szomszéd faluban.
És tudod, nekem aztán ehhez semmi közöm sincs,
mert nem az én problémám,
de ha a legjobb barátom szíve fáj,
merem azt mondani, hogy változtatok ezen az országon.
Mert ha az ő szíve, az enyém is kezd meghalni már.
És nekem nemcsak a sajátom az érdekem,
nem is a te érdemed,
hanem megtanultam 56 október 23-át,
és fáj, amikor a mai fiatalok kiállnak magukért és tanáraikért,
és azt mondják rájuk, a buzi libsik azt akarják, övék legyen minden,
és ezért harcolnak, mindenért.
Mert hallod? Nem.
Szeretnék gondolkodni, és a világgal végre nem szembemenni.
Azt hiszed, nem tisztelem a múltat?
Hogy Petőfi és Csokonai nekem egy rég elfeledett kulturális ultra?
Hát vágod? Rohadtul nem.
Pont arra nevelt a 12 pont és az aradi vértanúk,
amiért éppen itt most felszólalok,
bár lehet, szerinted túlvadult.
Szeretnék gondolkodni,
a hexameteren túllátni, rálátni,
a fizetésen elcsodálkozni,
mert igenis ők tanítják a jövőt.
És ha el sem hiszed,
de én és mi vagyunk a jelen
és a kibaszott jövő.