Az 1960-as évek elején a fiatal trónörökös, az ifjú Konsztantin a görögországi monarchia reménysugarának számított. Alattvalói legalábbis abban bíztak, hogy a fiú az apjától, I. Pál (Pavlosz) királytól tanulta el a mesterséget, aki 1947 óta ült az ország trónján és aki a Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg-ház sarjaként II. Vilmos német császár egyik unokahúgát vette feleségül. Pál olyan közkedvelt volt, hogy még a baloldalinak tartott, tehát nem kimondottan királyságpárti athéni napilap, a To Vima is „nemes, jóindulatú és demokratikus szemléletű” királyként méltatta őt halála után.

: Az egykori görög király, II. Konsztantin a 2016-os Rio de Janeiró-i olimpiai játékokon.

Panayiotis Tzamaros/NurPhoto

Fia, Konsztantin már húszévesen, 1960-ban felkeltette a nemzetközi média figyelmét, amikor a görögországi vitorlássport történetében először olimpiai aranyérmet nyert Rómában, mégpedig sárkányhajó kategóriában. Itt állítólag titkos szerelme, a szőke filmsztár, Aliki Vougiouklaki is meglátogatta az ifjú trónörököst, nemhivatalos viszonyukról sokáig cikkezett a nemzetközi sajtó. A mozicsillag bátyja még azt is elárulta az újságíróknak, hogy a jóképű herceg szabályosan ostromolta a húgát, naponta felkereste őt a színházban, ahol játszott, vagy a filmstúdióban, ahol épp forgatott. Korabeli pletykák szerint a pár - a paparazzókat elkerülendő - a királyi palotát és színésznő közeli lakását összekötő titkos alagutat használta arra, hogy találkozzanak.

Néhány évvel később Konsztantin már egészen mással keltett szenzációt: az épp hogy 18 éves dán hercegnővel, Anna-Máriával kötött eljegyzésével. Konsztantin egyébként több más európai királyi családdal is rokonságban állt: Zsófia nevű nővére János Király spanyol királyhoz ment feleségül. Dánia jelenleg is uralkodó királynőjét, II. Margitot a sógornőjének mondhatta. A nemrég elhunyt angol királynő, II. Erzsébet férje, Fülöp herceg apja unokatestvére volt, 1982-ben pedig a görög király még Vilmos angol herceg keresztapja is lett.

II. Konsztantin király és Anna-Mária dán hercegnő fényűző esküvője 1964. szeptember 18-án.

Steen Jacobsen/Ritzau Scanpix/AFP/Getty Images

A királypárti görögök a hatvanas évek elején „Európa legszebb királyi párjáról” áradoztak, vagyis minden úgy alakulhatott volna Görögország uralkodóházában és annak környékén, mint a mesében. A sikersztori azonban hamarosan váratlan fordulatot vett: 1964-ben ugyanis Pál király meghalt rákban. Három órával később a politikailag teljesen tapasztalatlan Konsztantin már a trónon találta magát – pechére éppen a kitörni készülő görögországi politikai válság idején.

Csak hogy képbe helyezzük magunkat: mindössze 15 évvel járunk a 150 ezer áldozatot követelő görög polgárháború után, amelyben a helyi kommunisták megpróbálták elfoglalni egész Görögországot. A Görög Kommunista Pártot (KKE) betiltották, de a legálisan működő baloldali párt, az EDA az ország harmadik legerősebb politikai tényezőjévé lépett elő.

Mindeközben a korábban legerősebbnek számító konzervatívokat komolyan megosztotta, hogy vezetőjük, Konsztantinosz Karamanlisz megmagyarázhatatlan okokból párizsi száműzetésbe menekült. Az 1964 februári választásokból a régi gárda politikusa került ki győztesen: Jeórjiosz Papandréu, a Centrumpárt vezetője, aki mérsékelt politikát folytatott, de baloldali retorikát használt, és ezzel időnként irritált – mind barátot, mind ellenséget.

Zűrös idők a görög politikában

Politikai körökben egyre inkább terjedt a puccsról szóló pletyka. Konsztantin beleszólást akart a védelmi miniszter kinevezésébe, ám a kormányfő Papandréu elutasította ezt. „Az 1952-es alkotmány szerint az államfőnek joga volt minisztereket kinevezni vagy elbocsátani, de döntését a parlamenti többségnek szentesítenie kellett” – magyarázta a történész Szotirisz Rizasz nemrég a Kathimerini című liberál-konzervatív athéni napilapban. A királyi család számára viszont a politikai ügyekbe való beleszólás magától értetődő volt.

Papandréu nem sokkal később lemondásra kényszerült, a királynak pedig nem sikerült olyan kormányt felállítania, amely tartós parlamenti támogatást tudott volna szerezni. Az általa preferált miniszterelnökjelölt 1965 őszén többséget szerzett ugyan a parlamentben, de a Karamanlisz-párti Panajiótisz Kanellópulosz (Nemzeti Radikális Unió) megvásárolt szavazatokról beszélt. Eközben Papandréu a nyilvánosság előtt tette fel a kérdést: „Ki kormányozza Görögországot? A király vagy a nép?” – és az utcára hívta a követőit. A politikai bizonytalanság éveinek (Aposztázis) az 1967. májusi választásokkal kellett volna véget érnie, a kilábalás azonban meghiúsult.

1967. április 21-én éjjel tankok gördültek végig Athén utcáin: katonai puccs Európa közepén, élén három közepes rangú tiszttel: Jeórjisz Papadópulosz-szal, Sztilianosz Pattakosz-szal és Nikolaosz Makarezosz-szal. A királyt az éjszaka közepén három ezredes látogatta meg az athéni királyi birtokon, Tatoi-ban, követelve, hogy azonnal eskesse fel bábkormányukat.

Akik abban reménykedtek, hogy az uralkodó legalább olyan határozott lesz a puccsot szervező ezredesekkel, mint három évvel korábban a demokratikusan megválasztott kormányfővel szemben, csalódniuk kellett. Az államfő egyszerűen hagyta, hogy a puccsisták tegyék, amit akarnak. A legtöbb görög ezt aztán soha nem bocsátja meg neki.

Egy későbbi televíziós interjúban Konsztantin elmagyarázta, hogy minden körülmények között el akarta kerülni a vérontást, ezért nem volt más választása, mint felesketni a puccsisták kormányát. Elmondása szerint a kinevezéssel valójában időt akart nyerni, és kapcsolatba lépni a fegyveres erőkkel, hogy később megdönthesse a puccsistákat.

Konsztantin király az ezredesekkel fényképezkedik a puccs éjszakáján.

picture alliance/AP

A király még fényképeket is készíttetett a puccs éjszakáján. Igazi magas labda volt ez a junta vezetőjének, Papadópulosznak, aki így legelső sajtótájékoztatóján már azt nyilatkozhatta: „Hogy milyen viszonyban vagyunk a királlyal, arról a sajtóban megjelent képek tanúskodnak: minisztertanácsunk körében láthatják őt.”

Maga Konsztantin különös magyarázattal szolgált a fotóhoz: „Görögországban mindenki tudja, hogy laza ember vagyok és szeretek mosolyogni. Úgy gondoltam, hogy ha most az egyszer mogorván és szomorúan nézek a kamerába, abból az emberek megértik, hogy nem támogatom a puccsistákat.”

Száműzetésben töltött évek

1967 végén a király megkísérelt egy ellenpuccsot, amely csúfosan megbukott, ő pedig római száműzetésbe vonult.

„Ha Pál király még hatalmon lett volna az 1960-as évek végén, a történelem egészen másként alakul. Meggyőződésem, hogy elkerülhető lett volna a puccs, ha ő uralkodik” – magyarázta egy másik görög történész, Kosztasz Sztamatopulosz egy – a görög királyi családról szóló – televíziós dokumentumfilmben.

Konsztantin és felesége Anna-Mária Athénban ünnepelték aranylakodalmukat 2014. szeptember 18-án, fiuk, Pál és felesége, Marie-Chantal társaságában.

Milos Bicanski/Getty Images

Mindenesetre a görögök az 1974-es népszavazáson úgy döntöttek, hogy eltörlik a monarchiát, Konsztantint pedig persona non gratának kiáltották ki. Onnantól fogva már maga a „király” elnevezés is tabunak számított: a volt uralkodót mindenütt a vezetéknevén, „Glücksburgnak” emlegették. 1981-ben valóságos kormányválság tört ki Görögországban, amikor az akkori konzervatív miniszterelnök, Jeórjiosz Rállisz saját hatáskörében engedélyt adott „Glücksburg úrnak”, hogy néhány órára Athénba látogasson, és részt vegyen az édesanyja temetésén.

Visszatérés Görögországba

Az egykori király aztán 2000-ben kései diadalt aratott a köztársaság felett, amikor is az Emberi Jogok Európai Bírósága 12 millió eurós kártérítést ítélt meg neki görögországi ingatlanjainak kisajátítása miatt. Az athéni kormány felháborodott ugyan a strasbourgi végzésen, de betartotta azt. Nem sokkal később Konsztantin luxusvillát vásárolt Peloponnészoszon, a holland királyi család nyaralójának tőszomszédságában.

Élete utolsó éveiben Konsztantin zavartalanul járhatott-kelhetett Görögországban, ahol interjúkat is adott. Elit magazinok számoltak be fiai „királyi esküvőiről”, és a köztársaság igazán nagylelkűnek mutatkozott vele szemben. Konstantin ugyanakkor hivatalosan soha nem mondott le. Amikor egy televíziós interjúban arról kérdezték, hogy távozása a trónról a monarchia végét jelenti-e Hellászban, azt válaszolta: „Nincs kezdet és nincs vég, a döntés a görög nép kezében van. Történelmünk során a monarchiát kétszer is megdöntötték népszavazással, később azonban visszaállították. Erről egyedül a nép dönthet.”

II. Konsztantin 2023. január 10-én egy athéni kórházban hunyt el 82 évesen, agyvérzés és tüdőgyulladás következtében. Halálát különösen az idősebb görögök gyászolják, akik elsősorban a címlapokról és egész fiatal korából ismerték a legendás királyt.

Szerző: Janisz Papadimitriu. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette. A cikket szerkesztette: Bogár Zsolt.

További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatóak.