Magyarországon legalább 1890-től számíthatjuk a lakosság madáretetési mozgalmának indulását, így a 2023/2024-es tél már a 134. szezon – adta hírül a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME). A szervezet ennek kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy a madarakat a közvélekedéssel ellentétben nem azért etetjük, hogy életben maradjanak – erre természetesen emberi segítség nélkül képesek. A cél alapvetően a saját gyönyörködtetésünk, a nagyjából ötven potenciális etetőlátogató madárfaj megfigyelése ugyanis egyedülálló élményt kínál a kertekben, a parkokban és sokadik emelet magasságában is.

Az MME ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy

a vízimadarakat ne etessük, mert ez tömeges pusztulásukat okozhatja!

Az énekesmadár-etetési időszak az első fagyok késő őszi-kora téli beköszöntétől azok megszűnéséig, november második felétől márciusig tart. Az etetők madárforgalma elsősorban a tél keménységétől, ezen belül is főleg a hótakaró vastagságától és tartósságától függ. Enyhe teleken az etetőket látogató madarak faj- és egyedszáma gyakran csak fele, harmada a megszokottnak.

Az énekesmadaraknak téli eleségként adható:

• napraforgó;
• alma (gallycsonkokra szúrva és földre szórva)
• bogyók (vadszőlő, borostyán, tűztövis, nyugati ostorfa, fagyal);
• állati zsiradék (háj, faggyú, főzéssel sótlanított szalonna, cinkegolyó) – ezek valamelyike már önmagában is elegendő lehet;
• plusz ivó- és fürdővíz, a befagyott itatókban a naponkénti vízcsere.

Bármi mással kísérletezni felesleges, és a madarakra nézve kockázatos lehet.

Az énekesmadarak téli etetésével szemben a vízimadarak etetése tömegesen sodorhatja veszélybe, betegítheti meg és ítélheti pusztulásra az állatokat, ami ellen világszerte küzdenek a hatóságok és a természetvédelmi szervezetek. A harminc éve nem tapasztalt keménységű fagyokat hozó 2016/2017-es tél szomorú hazai tapasztalatai, a tömeges madárelhullások rávilágítottak arra, hogy a madarak és az emberek védelme érdekében Magyarországon is beszélni kell a témáról – írja az MME.

A vízimadarak életmódja alapvetően tér el a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól, ezért számukra az etetés életveszélyes kockázatot jelent, mert kikapcsolja a téli túlélést szavatoló vonulási viselkedést, ami tömeges jégbe fagyásukat okozza. Növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót, az ebből eredő sérülésveszélyt és a fertőző betegségek terjedését. A tömeges érintkezés ránk is veszélyes, ez különösen a madárinfluenza kapcsán jelent madárra és emberre egyaránt óriási kockázatot. Ráadásul az etetés folyamatos kenyérdiétája megbetegítheti a madarakat, ezek egyik formája, az „angyalszárny-betegség” teljes röpképtelenséget is okozhat a fiatal madaraknál.